Ez az év a változások éve nekem. 8 év után holnap úgy megyek az étterembe, hogy már nem a miénk. Édesapám 85 évesen nyugdíjba vonul <3 , nekem pedig egyedül, már túl nagy feladat volt vinni, így fájó szívvel úgy döntöttünk, hogy átadjuk másnak a lehetőséget. Remélem ők is olyan szeretettel fogják üzemeltetni, ahogy mi tettük. Hálás… Tovább »
Egy másik történet vége és újabb gondolatok szakításról, elengedésről…
Ez az év a változások éve nekem. 8 év után holnap úgy megyek az étterembe, hogy már nem a miénk. Édesapám 85 évesen nyugdíjba vonul <3 , nekem pedig egyedül, már túl nagy feladat volt vinni, így fájó szívvel úgy döntöttünk, hogy átadjuk másnak a lehetőséget. Remélem ők is olyan szeretettel fogják üzemeltetni, ahogy mi tettük. Hálás… Tovább »
Mostani írásom, nem rólam szól, bár kétségtelen, hogy inspirált a megírásában a nemrég véget ért kapcsolatom, ahogy az is, ahogyan véget ért… A hazugság témája mozog már bennem egy jó ideje. Arról, hogy miért hazudunk, hogyan hazudunk és kinek hazudunk. Mert tény, hogy hazudunk szavakkal, tettekkel, pillantásokkal, talán az egész létezésünkkel. Emlékszem gyermekként én… 
Telik az idő. Lassan. Nagyon lassan. Képek. Hangok. Illatok. Kúsznak elő szívem, lelkem, agyam rejtekéből, hogy egy kicsit velem legyenek, majd elillanjanak a semmibe. Ez történik folyamatosan. Újra és újra megjelennek. Emlékszem. Hagyom, hogy történjen minden velem. A képek átmosódnak rajtam, hogy egyre halványabban tűnjenek fel újra. Közben működik a pillangó hatás. Ahogy megrebegtette kis… 
Avagy hogyan zárjunk le egy nyolc éves kapcsolatot egyik pillanatról a másikra. Az első pontra a válaszom, hogy légy szerelmes. Röpködjön annyi pillangó a hasadban, hogy enni se tudj. Vagy hagyjanak el. Velem most ez történt. A másodikra azt mondom, hogy fogalmam sincs. Annyira váratlanul ért, hogy még nem tértem magamhoz. Mantrázhatok magamnak bármit, a… 
Már két hete erre a randevúra készül. Idejét sem tudja, mikor csinált ilyet utoljára. 33 évig élt boldog házasságban, de már két éve, hogy felesége, Jolán elhagyta e földi létet. Vajon ideje van már tovább lépni? – Annyira bizonytalan. A barátai már egy éve unszolták, hogy menjen tovább. Az élet nem áll meg – mondták…. 
Reggel van. Munkába sietnék, de mióta elkezdődött az iskola, minden reggel dugó van. Útközben most két iskola mellett is elmegyek. Az egyik közvetlen a főút mellett van. Reggel polgárőrök igyekeznek megkönnyíteni a közlekedést, de így is áll a kocsisor. Napok óta tele a hírfolyamom, olyan posztokkal, hogy jaj szegény gyerekek kezdődik az iskola. Nyugi már… 
Igen vége. Eltelt három év. Olyan gyorsan, mint egy pillanat. Hihetetlen, felfoghatatlan még számomra is. Egy vizsgám maradt vizsgakurzusra, őszre. Ezen kívül még a szakdolgozatom és ezzel együtt a diploma megszerzése is, de az iskolát befejeztem. Sokszor írtam már itt a blogon arról, hogy milyen metódusuk szerint működöm. Az, hogy idáig eljutottam, hogy nem… 
Akkor egy kis számvetés, ha már szülinapom van. Bár igazából ez nem egy ünneplésre való dolog, hacsak nem vagyunk vele tisztában, hogy miért is ennyire értékes ez az emberi élet. Azt gondolom, hogy igazából azok olvasnak engem, akik kíváncsiak rám, és elfogadják, de legalábbis érdeklődve figyelik azt, amit teszek, ahogy élek, ahogy gondolkodom. Így hát… 
Míg áramszünet van és teljesen rám nem sötétedik, megírom ezt a bejegyzést. Szombaton a kötelező gyakorlatra mentünk a főiskoláról páran teológus hallgatók. Könyvet osztani. Rettegtem és vártam ezt a napot. Féltem a visszautasítástól, az elforduló tekintetetektől, a lehajtott fejektől. Sokan találkoztatok már biztos könyvosztó bhaktákkal, sokan meg is álltok, vesztek könyvet, adtok adományt. Meghallgatjátok a… 
Kezdhetném megint, hogy milyen régen nem írtam. Írhatnék arról, hogy mennyi minden történt azóta velem. De most leginkább arról szeretnék írni, ami van. Az pedig nehéz. Nagyon nehéz. Biztos láttatok már olyan filmet, ahol a főhős egy sivatagban küzd az életéért. Elnyeli egy homokdűne s ő megpróbál kievickélni belőle. Ahogy küzd, próbálkozik, a homok újabb… 