Sokszor kérdezik a történeteimet. Kérdeznek a múltamról, a gyerekkoromról. A testvéreim közös emlékeket idéznek. Én pedig ott állok bénán, és bármennyire akarom, erőltetem nem emlékszem semmire. Ez egy mechanizmus. A védekezés során alakult így bennem. Vannak történetek. Amik annyira fájtak, amikor zajlottak, hogy szinte elviselhetetlen. Ha ezekben a helyzetekben egyedül vagy, ki kell fejlesztened valamit a túlélésért. Van aki, mint például én, úgy oldja meg, hogy minden erejét a felejtésbe összpontosítja. Töröl, töröl, az elméből. De a törlés csak ott történik, csak annyi történik, hogy az emlékek olyan helyre pakolódnak ahonnan nem jöhetnek elő. A lélek nem felejt. Tapasztalni jött a Földre, és tapasztal. örömöt, fájdalmat, békét, háborút. Miközben haladsz az úton, és fejlődsz, mindig új feladatokat kapsz az élettől, amit a lelked választott. Bármennyire is próbálsz tudatos lenni, hibázol. Olyan is van, hogy nem is próbálsz tudatos lenni. úgy hibázol. Mindegy miért történik, de következményei vannak. A hozzád hasonlók szembesíteni fognak vele. Van, hogy akkor döbbensz csak rá mit tettél. Ezt el kell fogadnod. Akkor is ha a szándék jó volt, és akkor is ha nem. Ember vagy. Itt a földi világban. Te ott ülsz és hallgatod mit tettél. Talán vitatkozol ezzel, talán elfogadod, talán felismeréseid lesznek. Ha szerencséd van, itt megváltozik minden. Megnyílsz a lelked felé, és kapcsolódni tudtok. Akárhogy is történik, rettenetesen fog fájni. Pont azok a fájdalmak kapcsolnak majd be, amiket a törlés mechanizmusával tagadtál meg. Aztán ott maradsz. Ott maradsz egyedül, a tetted súlyával, a következmények fájdalmával. Pörgeted belül a képeket, vitázol magaddal, véded, felmented, aztán bünteted magad. Már nem alszol. Már nem érzel mást csak a fájdalmat. Már nem keresel megoldást. Már csak azt akarod, hogy legyen vége. Már nem érdekel, hogy a másik bűntett téged, nem érdekel a fájdalmak közé keveredő egok versenye, az sem, hogy a másik mennyire vett részt abban ami történik. Egyet tehetsz, ha túlakarod élni. Leülsz csendben és lélegzel. Engeded, hogy átfolyjon rajtad minden. Figyelsz magadra. Figyelsz csendben, és megpróbálod elkülöníteni a lelked hangját az elmédtől. Nyitva maradsz és engeded a lelkednek, hogy megtartson. Megtartson akkor, amikor senki nincs melletted. Megtartson akkor is ha hibáztál. Akkor is ha nincs senki aki segíthetne. Cserébe azt kéri tőled, enged őt létezni, ismerd el. Ha ezt megteszed, minden rendben lesz. Soha többé nem leszel egyedül. Együtt elkezdhettek élni, gyógyulni, aztán kapcsolódni.Együtt tudtok felelősséget vállalni. Azért amit teszel, és azért is amit nem teszel meg. Ne várj a másiktól feloldozást. Ne várj tőle semmit. Nem ígérem, hogy könnyű lesz. Nem ígérem, hogy nem fog fájni. De ezt tudod tenni. Aztán ha hibázol, újra, bármiért, vállalj felelősséget, a lelked ott lesz veled. Segít, hogy meglásd amit a helyzetből tanulhatsz, megvéd, hogy legközelebb ne tedd ezt. Aztán amit lehet kövess el, hogy jóvá tehesd és menj tovább. Ne akarj visszalépni. Ne akarj semmit. Csak fogadd el ami van. Legyen nyitva a szíved. Aztán add tovább amit megtanultál.
Öleléssel <3
Csilla
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: