A napokban kibillentett valami a középpontomból, és már-már azon voltam, hogy vissza vonulok a barlang biztonságot adó mélyébe. No de, hogy nézne ez ki, egy magát tudatosnak valló, gondoló embertől? Így hát, miközben vissza húzódtam magamba, elkezdtem megfejtegetni vajon mi is volt az ami ennyire kibillentett? Hamar rá kellett jönnöm, hogy a saját félelmemet vetítettem ki másra. Teljesen irreleváns a történet, és a szereplők. Ami számomra fontos ebből az egészből, az a középpont. Az, hogy ha kibillenek, milyen gyorsan tudok oda visszatalálni. Képes vagyok e, olyankor is, amikor fáj, megvizsgálni az adott szituációt, felismerni benne azt, hogy ez a saját történetem, és a saját félelmem, majd ezt felismerve, elengedve, újra visszatérni az egyensúlyi helyzetembe. Képes vagyok 🙂
Én általában képekben gondolkodom. Amikor a középpontra gondolok, mindig a kejfeljancsi jut eszembe. Minél mélyebben, minél erősebb súllyal létezik a középpont, annál hamarabb tudok visszatérni, és stabilabban ott maradni.
Valahogy így gondolom én ezt
Öleléssel <3
Csilla
kép forrás: http://www.magisdesign.com/index.php/elenco_prodotti/pingy/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: