Leszületünk erre a földi világra. Egy választott családba. Van fenttartva egy hely a számunkra. De lehet valaki már érkezett volna ide, aztán valami törtènt és ő nem érkezett meg. Te jöttél a helyére. Már itt megtörténik ami oly sokszor még az életben, hogy nem a sajàt helyeden állsz. Aztán változik a családi rend, és te újra beállsz valaki más helyére. Átveszed a helyèt, ezzel átveszed a feladatait, a régi mintáit. Egy teljesen más sorsot kezdesz élni mint a tiéd. Nem is tudsz róla. Teljesen azonosulsz a szereppel. Kózben a saját helyed ott áll üresen. Míg valaki be nem áll arra helyre is. Miután megszokod ezt a működést, a gyerekkori családból kilépve is pont így teszel. Nem állsz a saját helyeden, és hagyod, hogy más elfoglalja azt. Sok èv önismereti munkáját teszel bele, hogy megfejtsd hol a baj. Aztán jön egy családállítás és megváltozik minden. Ránézel a gyerekkori családodra. Észreveszed, hogy már a megérkezésednél elcsúszott minden. Rájössz, hogy egyetlen fontos feladatod van most: megtalálni a saját helyed és elfoglalni azt. Aztán kitartani ott, a legnagyobb kísèrtèsek, viharok közt is. Mert csak így, csak itt lehetsz szabad. Csak így, csak innen szárnyalhatsz.
