PaperWorkRoom

Olyan sok felismerésem volt már. Olyan rég járok az önismeret útján. Annyi mindent elolvastam, megismertem, megtanultam. Ha nagyon szigorú lennék azt mondhatnám az elmúlt 43 évemet kidobhatom az ablakon. De most nem ennek van itt az ideje. Nem büntetem magam tovább. Ma megláttam, hogy a nagy tudományom mit sem ér. Kiválóan tudom pusztítani magam vele…. Tovább »

Nincs szörnyűbb hely az elme börtönénél. Ezt biztosan állíthatom. A meggyőzödések melyeket oly szorgosan építettél, egyre hatalmasabbaká válnak. Olyan erejük van ami mindent ural. De ez nem valódi. Csak flegmaság. A valódi erő a lélekben lakik. Mert a léleké az időtlenség és a lét. A meggyőzödések lehetnek bármilyen kitartóak is, meghaladhatók. Múlandóak. Amikor megtanulod, hogy… Tovább »

A tegnapi nap bedarált. A mai délelőtt zokogással indult. Doboltak az elmémben a kérdések. Jöttek a szavak, és visszhangoztak sokáig. Mi tettél? Mi tettél? Mi volt az? Mikor? Hogy tehetted? Nem volt jogod!  Nem bizony. Nem volt jogod. Nem volt jogod, hogy bánts engem a szeretet nevében. Tegnap még felelősségre vontalak volna, hogy rád bíztak… Tovább »

Észre se vettem. Úgy történt meg. Egyszer csak üres lett minden. Elfogyott a lendület. Elfogyott az élet. Még csak szomorú se voltam. Fáradt voltam és féltem. Nem éreztem. Semmit nem éreztem. Hisz nincs bennem senki aki érezne. Én tettem ezt. Én tettem magammal. Hátat fordítottam az összes részemnek aki nem szolgálta azt amit én akarok…. Tovább »

Tegnap kaptam Anditól egy mondatot: “Én is Isten vagyok”. Persze mikor ezt meghallod, egyből mosolyogsz, vagy egyből elutasítod, ja persze, majd egyszer talán elhiszem, talán megértem. De nem hagyott nyugodni. Mikor hazamentem, olyan hőhullám jött rám, amit már nehezen bírtam ép ésszel. Felálltam ültő helyemből, és elkezdtem szitkozódni, hogy na ebből elég, ez vicc, 43… Tovább »