Nem volt jogod

A tegnapi nap bedarált. A mai délelőtt zokogással indult. Doboltak az elmémben a kérdések. Jöttek a szavak, és visszhangoztak sokáig. Mi tettél? Mi tettél? Mi volt az? Mikor? Hogy tehetted? Nem volt jogod! 

Nem bizony. Nem volt jogod. Nem volt jogod, hogy bánts engem a szeretet nevében. Tegnap még felelősségre vontalak volna, hogy rád bíztak és te bántottál. De nem. Nem rád bíztak. Te csak ott voltál. Ott voltál és bántottál. Elvettél tőlem mindent. A bűntudatot és a szégyent adtad cserébe. 

Én pedig elhittem. Elhittem, hogy rossz vagyok. Elhittem, hogy szégyenkeznem kell. Az egész életem áthatotta, vigyázz, nem derülhet ki. Nem derülhet ki milyen rossz vagy. Senki nem tudhatja. 

Én engedelmes diák voltam. Megtanultam a leckét. Játszottam a szerepem. Szép lassan feladtam mindent, odaadtam mindent. Odaadtam ha kérték, a végén már akkor is ha nem, vegyétek, vigyétek. Fogyjon el. Fogyjon el minél hamarabb. 

Hatalmas hiba volt. Amit nem láttam eddig. Mindezzel csak magamat bántottam. Csak magamtól vettem el. Rossz volt a módszer. Kivonódtam a saját életemből. A fájdalom amit átéltem olyan erős volt, hogy csak úgy tudtam elviselni, ha nem érzek semmit. A jót se. Megkeményítettem a szívemet. Felálltam a székre, háttal mindennek és mindenkinek. Háttal az életemnek, háttal a lelkemnek, háttal a részeimnek. De most lejövök onnan. Nem akarok kemény lenni. Nem akarok az elmém lenni. A részeim akiket tegnap megszólítottam, elindultak vissza hozzám. Velük együtt érkezik vissza a fény az életembe. Érkeznek az érzések, a megélések, a felismerések. A könnyek. A könnyek amik kirántanak az elmém börtönéből, a könnyek melyek mossák tisztára a tudatom. Velük érkezik a megkönnyebbülés, az érzés, hogy nem vagyok egyedül. 

Most elindulok, és megkeresem azt aki leszületett ide. Megkeresem, és együtt megvalósítjuk azt amiért leszülettünk. Szabad vagyok. A Mindenség igent mondott rám, és én igent mondtam az életemre. Ami történt segíteni fog nekem. A történeteim már a részemmé váltak. Nem akarom megfejteni miért tetted. Nem akarom tudni mit tettél. Megtetted. Már látom. Nem felejtem el. Nem rejtem el. Még nem bocsátok meg.  De tudom, így lettem azzá aki vagyok, és most így kell azzá lennem, aki lehetek. 

A tegnapi éjszaka bebizonyította nekem, hogy a szeretet nem múlt el. Sose tűnt el. Nem fogyott el. 

“A szeretet ott áll mindenek felett “, és én soha többé nem akarok a szeretet koldusa lenni. 

Én így segítek. Azzal, hogy megkeresem a helyem és újra elfoglalom azt. Ezzel mindenki más is a helyére kerülhet az életemben. Ez a legtöbb amit most tenni tudok. 

Öleléssel <3

Csilla 

Kép forrása: innen