Kell egy döntés…

Sokszor kérdezik tőlem mit, hogyan csinálok. Miről, hogyan gondolkodom. Adjak tanácsot, hogyan kezdtem, merre indultam. 

Ma hazaúton a kocsiban ezen gondolkoztam. Nem tudok erre egy könnyedén válaszolni. Az én utam az önismeret. Egész felnőtt életem ebben telt. Mikor kinőttem a gyerekkori családból, elkezdtem felelősséget vállalni, nem értettem semmit. Nem értettem mi miért történt velem. Miért úgy történt. Kerestem a hibát magamban. Aztán kerestem az élet értelmét. 

Nem hittem el, hogy csak ennyi lenne. Volt bennem egy vágy, hogy megtudjam miért is születünk ide. Az nagyon hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem egyszer születünk. Itt talált rám a buddhizmus. Ami azóta is kísért az úton, de nem merültem el benne. 

Aztán volt mindenféle iskola. Módszer. Rendszer. Volt sok segítőm, akinek mindig hálás leszek. Voltak akik mindig annak láttak aki vagyok. Segítettek, és rávezettek, hogy mi jó módszer nekem, és mi nem. 

Kutattam akkor is amikor minden összedőlt bennem és körülöttem, és akkor is amikor szárnyaltam a boldogságtól. Az én elmém, nem egy csendes elme. Folyton valamit elemez, szétszed, összerak. Ez olykor jó, de sokszor a legmélyebb pokolba visz, de ami a legrosszabb benne, nem hagy a jelenben. 

Minden a jelenben történik. Csak a pillanat létezik. Minden ebben az egyetlen pillanatban történik meg. Ahhoz, hogy jelen lehess a pillanatban, csendre van szükség. Nekem a meditáció segít lecsendesíteni az elmét. Meditáció bármi lehet. Egy kézmosás is. Ha akkor csak és kizárólag a kézmosásra koncentrálsz. De minden kreatív tevékenység is meditáció. Sose meditáltam a szó klasszikus értelmében. De horgoltam, készítettem ékszereket, vezetek autót. 

Aztán rátaláltam a rajzra. Már hosszú ideje használom a rajzot tudatosan a jelenlét eszközének. Amikor rajzolok megszűnik az én, megszűnik a világ, és mélységes csend van bennem. Ez az én első számú meditációm. 

Most járok már a buddhista centrumba is meditálni. Rengeteg Mooji videót néztem. Nagyon egyszerű módszereket ad, hogy megtaláld ki vagy te. De ma rájöttem, hogy miért van az, hogy most jól haladok. Miért sikerül most minden könnyedén. Mert kell egy döntés. Kell egy szívből jövő döntés, hogy el akarsz jutni valahová. Vagy szeretnél megvilágosodni. Persze ez így nagyképűnek hangzik. De lehet cél. Mert bárki képes elérni. Ahogy megszületik benned az igazi döntés, egyből megjelenik mellé az alázat. A létezés felé. Ezzel együtt minden érző lény felé. Ahogy egyre több időt töltesz ezzel, egyre tisztulsz belül. Majd jönnek a gyakorlatok, Amikor megtapasztalhatod mindazt amit már megtanultál a létezésről. Így csúsznak le szép lassan a fátylak melyek eltakarják előlünk a tiszta tudatot. 

De a szívből jövő döntés nélkül, nem fog történni semmi. Míg nem vágyod ezt igazán, először magadért, majd minden érző lény javára, addig mindennel vitába szállsz. Addig folyton bizonygatni akarsz valamit. Megkérdőjelezel minden tanítót és minden tanítást. 

Most azt mondom, ne akarj tanulni. Ne akarj módszert, Csak legyen egy szívből jövő döntés benned, hogy változni akarsz, hogy azzá akarsz válni aki vagy. Tiszta tudattá. Ha ez meg van, és ápolod magadban, akkor minden módszer, tanító, tanítás megjelenik majd az életedben. Azok fognak megjelenni akikre és amire szükséged van. Az érzeteid vezetnek az úton. 

Ma eszembe jutott egy régi írásom. Tavaly decemberben felriadtam egy éjjelen, és ezt írtam egy papír lapra. Most olvasva, már látom, akkor is jelentek meg bennem érzetek a valóságról, az illúzióról és a tiszta tudatról: 

Ó igen. Végre él minden újra. Soha többé nem leszek csordogáló ér, mikor hatalmas zabolátlan folyó vagyok. Nem leszek pislákoló gyertyaláng mikor izzó máglya vagyok. Nem leszek apró huzat mikor óriási szélvihar vagyok. Nem leszek más, kisebb, szelídebb, csak azért mert az emberek ezzel tudnak mit kezdeni. Elég volt. Túl rég voltak, túl szűkek a határok. Túl rég volt a lelkem elrejtve, csak azért, hogy ne okozzak csalódást azzal, hogy nem illek a képbe. Ez vagyok. Itt vagyok. Ilyen vagyok. Tegyél hozzá, vegyél el. Azt amit, addig amíg hagyom. Ne tovább, ne többet. Érdekel amit látsz? Hàt tessék. De csakis a Te ítéleted lehet téves, ha csalódodni fogsz. A játszmàid nem érdekelnek majd. Ez a valóság. Az enyém. Beengedlek ha méltó vagy rá. Ha nem fogod érteni nem az én hibám. Nem szenvedem el a Te csalódásod, bàrmennyire szeretnéd. Ez egy új élet. Végre. Szabadon. Én döntöttem. Én választottam. Önmagamat. Tedd ezt Te is. Dönts. Válaszd Önmagad. Éld a csodát ami Te vagy.

Remélem tudtam segíteni a kérdezőknek. 

Öleléssel <3 

Csilla