A pillangó hatás elmélet szerint, ha egy pillangó meglebbenti a szárnyát Pekingben, az tornádót okozhat Amerikában. (Jó eredetileg sirály volt 🙂 ).
A mi történetünket is visszalehet vezetni az első szárnylebbentésig. Ha szeretnétek itt elolvashatjátok: Levelek Télapónak-hogyan kezdődött
Zsuzsi, Kati és én a menekültek körüli önkéntes munka kapcsán ismerkedtünk össze. Nem volt kérdés számomra, amikor elém álltak a tervvel, hogy 90 gáborjáni gyermeknek tegyük széppé az ünnepet azzal, hogy lesz karácsonyi ajándékuk. Nem is akármilyen, hanem pont az amire ők vágynak. Amit levélben kérnek Télapótól. Nem is egy ajándék, hanem rögtön négy.
Novemberben indult a program. Menet közben csatlakozott pár debreceni önkéntes aki hozott még 50 gyermeket egy gyógypedagógiai intézményből.
Zsuzsi készített leveleket amiket leküldtünk, hogy írják meg a gyerkőcök Télapónak a kívánságokat, és készült a programhoz egy Facebook oldal: Levelek Télapónak
Novembertől tegnapig ezekről a gyermekekről és a kívánságaikról szóltak a napjaink, az utolsó hetekben az éjszakáink is. Néha aggódtam ugyan, hogy meg lesz e minden kívánság, de Zsuzsi nem ismeri a kudarc fogalmát. Így egy idő után én is elhittem sikerülni fog.
Itt szeretném megköszönni minden családtagomnak, barátomnak, ismerősömnek a támogatást. Akik kívánságokat fogadtak örökbe, akik tartották bennem a lelket, akik elnézték nekem ha nem úgy veszek részt a munkában, életben épp ahogy szoktam. Köszönöm, hogy vagytok nekem.
Egy koránt sem teljes lista akiknek még hatalmas hálával tartozunk:
Margo Zsuzsi édesanyja, aki mindig mindenben, fáradhatatlanul támogatja amit Zsuzsi eltervez, és rengeteget segít.
Krisztián, Patrick, Ildikó, Rita, Kati, Adél, Szandi, és sok önkéntes aki segített a program megvalósulásában.
Sok ember, két iskola a Budapesti Osztrák Iskola, és a Budapesti Angol Iskola,Kaledónia Pub dolgozói, vendégei, üzletfelei, akik megvásárolták vagy támogatták a az ajándékok megvásárlását. Ők azok akik nélkül nem sikerülhetett volna.
Aztán múlt hét pénteken minden debreceni gyermek megkapta amit kért Télapótól.
Tegnap reggel pedig elindultunk Gáborjánba, a családokhoz. Józsibá el se merte hinni ami történik. Még két napja is aggódva hívta Zsuzsit, hogy minden gyermeknek sikerül e ajándékot venni. Csak egyet a listáról. Nem tudta, hogy minden lista minden tétele teljesült.
Mikor a templomban átadtuk az ajándékokat, többen nyeltük a könnyeinket. A kicsik megilletődve és boldogan vették el Télapótól a csomagokat. Fel sem fogták szinte, hogy mi történik. Nem tudom, hogy bírták ki míg hazaértek.
Később pazar vacsorával: tyúkhúsleves, töltött káposzta, sült csirke, süti és ajándékokkal vártak minket az óvodában. Ajándékokat kaptunk a falu lakóitól és az óvodásoktól.
Nem tudtunk másról beszélni. Csak a csodáról ami történt. Józsi bá és mindenki más is csak kerestük a szavakat. Próbálták elmondani nekünk, hogy mit jelent ez a falu családjainak, hogy soha ilyen felemelő esemény még nem történt Gáborjánban, hogy még sok év múlva is erről fognak beszélni. Csoda, Isten, krisztusi szeretet, nem volt szó, ami kifejezze igazából ami történt.
Én most úgy vagyok ezzel, mint egy egy komoly állomásával az életemnek. Amikor hetekig, hónapokig készültem egy nagy napra, feladatra, vizsgára, és amikor túl voltam rajta napok teltek el mire igazából felfogtam. Este nem tudtam elaludni. Magam elé képzeltem az otthonokat, ahol a gyerekek bontogatják az ajándékokat. Magam elé képzeltem a boldog arcokat a sokszor hideg, fűtetlen szobákban. Boldog vagyok.
Ez a program, ezek a napok, és az, hogy sikerült, egy olyan része az életemnek, amire mindig boldogan fogok vissza gondolni. Az első olyan önkéntes történet aminek a kezdetektől a végéig a részese voltam.
Öleléssel <3
Csilla
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: