A földi létben való tapasztaláshoz szükség van egy testre. Beleszülettünk egy testbe. Így jelenünk meg e duális világban. Ez a test segít minket a tapasztalásban. Ennyi a dolga. De valami furcsa oknál fogva, elkezdünk azonosulni ezzel a testtel. Kialakul egy testkép bennünk, amit igaznak hiszünk. Amit a sajátunknak hiszünk. Teljesen független ez a kép attól, hogy mások milyennek látnak minket. Van, hogy szeretjük ezt képet, büszkék vagyunk rá, és van, hogy gondunk van vele. Megtagadjuk. Nem szeretjük. A testünk pedig reagál erre. De mi nem a testünk vagyunk. Fontos számunkra. Becsüljük meg. Vigyázzunk rá, és adjunk meg mindent neki amire szüksége van, hogy szolgálja a tapasztalásunkat. De ne azonosuljunk vele. Mától elfogadom ezt. Nem a testem vagyok. De megadok neki minden engedélyt. Szeretem és elfogadom olyannak amilyen. Amilyennek én látom és amilyennek mások látják. Megadom neki amire szüksége van. Óvom és vigyázok rá. Aztán amikor eljön a pillanat visszaadom. Hálával. Majd egy következő életben, egy új testben már ezekkel a tapasztalatokkal gazdagabban születek újra. Mert nem a testem vagyok. Te sem.
Öleléssel <3
Csilla
