Mind úgy indulunk neki az életnek, hogy meg van minden adottságunk hozzá, hogy tökéletesen csináljuk. Úgyis tesszük, még ha sokszor nem is így éljük meg. Mindenki más feladattal van itt. Feladattal, ami a léleké. De ehhez a feladathoz, csak mi vagyunk tökéletesek a lelkünknek. Ezért nem is érdemes azzal foglalkozni, ki, hogyan éli az életét. Ezért nem kell azt gondolnunk, mi jobban vagy ügyesebben csinálnánk. Ahogy azt se gondoljuk, hogy másnak könnyebb, vagy nehezebb.
Azt hiszem a feladatok és adottságok mellé, ajándékokat is kaptunk.
Hatalmas ajándékokat. Semmi olyat nem tettem ebben az életben, amivel ezt kiérdemeltem volna. Azt hiszem számos előző élet magjai értek be mostanra. Egy olyan ajándék ez, ami nem az enyém. Sokáig nem is tudtam rólam. De vannak, akik hisznek bennem, és látják bennem. Tőlük tanultam. Azt is, hogy tovább kell adjam. Oda kell adnom mindenkinek, aki valamilyen módon kapcsolódik hozzám. De nagyon nehéz megtalálni az utat. Amin keresztül odaadhatom. Ezért írok például. Ez is egy út. Megosztani azt, amit kaptam.
Nagyon nehéz, hogy ne érezzem úgy, hogy ez hozzám tartozik. Nehéz, hogy ne gondoljam azt, én tudok valamit. Nehéz az egot féken tartani. Össze kell szednem minden tudatosságom, hogy ami bennem van, úgy adjam tovább, ahogy kaptam. Akkor adjam tovább, ha kérik, úgy ahogy képesek befogadni. Tiszteletben tartva a határokat. Vannak olyan napok, amikor ez tökéletesen sikerül. Amikor az ego hátralép, és a lelkem teheti a dolgát. Kapcsolódhat. Megoszthat. Tapasztalhat. A mai egy ilyen nap volt.
De, ahogy vége lett, egyből bekapcsolt az elme. Már soroztak a kérdések, a kételyek. Mi van, ha nem jól csináltad? Mi van, ha nem erre volt szükség? Mi van, ha…. és mi van ha… . Aztán eszembe jutott, ami mostanában a legfontosabbak között van számomra. A szándék. Tudom, hogy a szándék tiszta volt. Majd estére megérkezett a visszaigazolás is. Én pedig lehajtottam a fejem, és hálát adtam. Hálát a Mindenségnek, hogy eszköz lehetek. Csak annyit kérek, hogy segítsenek nekem, segítsenek, hogy tiszta maradhassak. Segítsenek, hogy az én háttérben maradhasson, hogy akkor szerepeljen, amikor magáért kell kiállnia.
Valahogy meg kellene lelnem az utat, amin keresztül ez odaadható. Ezen dolgozom mostanában magamban. Várom, hogy megérkezzen az eszköz. Próbálok tiszta szívvel figyelni az érzetekre. Kérem a Mindenséget, hogy támogasson ebben engem. A Sanara a lélek-menedék oldal már ebből a szellemiségből született. Ez a hely lesz, ahol az új programokat megosztom. Azt szeretném ha egy olyan térben kapcsolódhatnánk, ahol a lélek menedékre lel. Ahol végre teret kap. Ahol megszűnik a világ zaja, ahol nem kell másnak, jobbnak, szebbnek, okosabbnak lennünk. Ahol azok lehetünk akik valójában vagyunk. Alkothatunk, beszélgethetünk, meditálhatunk, kiszakadva az időből és a forgatagból. Ahonnan feltöltődve mehetünk haza, egy olyan tapasztalással, amit bármikor előhívhatunk, amiből erőt meríthetünk a hétköznapi helyzetekben. Hát így 🙂
Keresd meg te is az ajándékaid. Fedezd fel. Ismerd meg a saját tökéletességed. Végül egy verset hoztam Neked:
Weöres Sándor- A teljesség felé
Tíz lépcső
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Öleléssel <3
Csilla
fotó forrás: Pinterest
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: