Lejárt szerződések…

Sok napja próbálom megírni ezt a bejegyzést. De nagyon mélyre kell hozzá menni magamban. Ha a lélek nem csak tapasztalna, és nem energiában, hanem testben nyilvánulna meg, azt mondanám, hogy az enyémnek, olyan teste van, mint egy trójai harcosnak. Régi hegek borítják, térképként behálózva, mutatva milyen is volt az út idáig. 

Amikor megjelenünk ebben az életben, a térből, amikor megszületünk, az kicsit sem véletlenszerű. Mindennek meg van pontos oka. Mindenki, aki ebben az életünkben részt vesz, okkal teszi. Bármit is tesz arra mi szerződtünk. Legyen ez bármilyen fájdalmas is. 

Te is szerződtél velem. Ahogy én veled. Mindketten hibátlanul végeztük a feladatunkat. Mint két jó diák. Nem számított, mennyire mélyen megbántjuk egymást. Nem számítottak a sérülések. Láttad a fájdalmat, amit okoztál. Láttad, felismerted és mentél tovább. Egyre mélyebbre, egyre határozottabban. Én pedig végig ellen álltam. Dacosan. Keményen. Ha kellett eléd álltam. Ha kellett elmenekültem. És te még mindig csak tetted a dolgod. Tudom, hogy mennyire szenvedtél te is. Tudom, hogy milyen fájdalom volt ez benned is. De nem adtuk fel. Te se. Én sem. 

Aztán messzire mentem. A sebek hegedni kezdtek. Sok minden a feledés homályába veszett. De nem volt vége. Még nem járt le a szerződés. Még nem. Sok mindent nem értettem, válaszokat akartam az élettől és én feltéptem a sebeim. Szembenéztem mindazzal, amit a legmélyebbre temettem magamban. Iszonyatos volt. Ott álltam régmúlt idők emlékei felett, és gyűlölni akartalak. Gyűlölni, azért amit tettél. Azért is, amit nem tettél. 

De addigra már valami történt. Megértettem. Megértettem a szerződés lényegét. Megértettem, hogy nem tehettünk máshogy. Bármilyen szörnyű is volt. Ezzel a szövetség felbomlott. Már nem kell büntess. Nem kell fájdalmat okozz. Te is érzed. Te is észrevetted. Minden nap megmutatod. Olyan tiszta, óvó szeretettel veszel körül, amire egész életemben vágytam. Ettől a szeretettől behegednek a sebek. Már nem kell sem jobbnak, sem szebbnek, sem okosabbnak lennem azért, hogy szeress. Egyszerűen csak szeretsz.  Boldog vagyok, hogy ezt sikerült megértenünk, még ebben az életben. Boldog, hogy lerendeztük ezt az adósságot, és van még időnk szeretetben élni. 

Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy megtanítottál mindent, amire ebben az életben szükségem lehet. Köszönöm, hogy szeretsz. 

Arra bíztatnálak benneteket, ellenőrizzétek a szerződéseiteket. Míg van rá mód. Idő. Lehetőség. Haragudjatok, ha az kell. Aztán bocsássatok meg. És szeressetek. 

Öleléssel <3 

Csilla