Mindannyian, akik itt vagyunk, ebben a földi létben két világ közt bolyongunk. Az egyik ebből valóság, a másik csak valóságnak észlelt illúzió. Ezt az illúziót az elménk az általa gyártott képekkel próbálja eredetivé tenni, és elhitetni velünk. Ez a világ fogalmakból, gondolatokból, történetekből, helyzetekből épül fel. Mivel a tudatunkat fátylak borítják, nem ismerjük fel a bennünk tapasztaló létezőt. Az elme, hogy valami kapaszkodót leljünk, megteremt körénk mindent. Egy igaznak tűnő világot. Megteremt egy másik valóságosnak tűnő létezőt és mi hiszünk neki. El hisszük, hogy azok vagyunk, aminek általa meg tudjuk határozni magunkat. De mivel nem valódi, nem férünk hozzá ahhoz a tudatossághoz, amiben minden a rendelkezésünkre áll. Korlátok közé szorít minket.
Tudatosnak lenni számomra azt jelenti, hogy lebontjuk ezeket a korlátokat, felszámoljuk az ítéleteinket, elengedjük az elvárásainkat és belépünk a térbe, ahol együtt áramlunk a minket alkotó energiákkal. Az a tudatosság, akik valóban vagyunk, energiákból épül fel. Mindenkinek saját, csak rá jellemző készlete van a világot alkotó energiákból. Ez a készlet már a leszületésünk pillanatában meghatározott volt. Ahogy meghatároztuk azt a közeget is, amibe születni fogunk. Amik által ezek az energiák változni és tapasztalni fognak. Ezt az energetikai mintázatot és a tapasztalatot nyújtó teret megismerhetjük különböző módszerekkel. Ilyen módszer például az asztrológia.
Amikor megszületünk, a minket alkotó energiák elkezdenek színeződni. Azokkal a hatásokkal, amik itt érnek bennünket. A családi energiákkal először. Majd az összes rendszerben lévővel, amibe az életünk során kerülünk. Ez a folyamat nem zökkenő mentes. Amikor nehezebben keveredő minőségek vannak, traumatikus élmények keletkeznek az elmében. Mivel a fogalmak szintjén nem tudja kezelni, nem tudja megfogalmazni, ezért magyarázatokat gyárt. Egy hiedelem rendszert épít. A semleges tapasztalást jó és rossz, pozitív és negatív címkékkel ruházza fel. Szélsőséges érzelmi reakciók hullámvasútjára ültet minket.
Ha képesek leszünk kilépni ezekből a reakciókból, felszabadulunk. Kilépni azt jelenti, hogy kivonódunk a helyzetekből és kilépünk a térbe. A térbe ahol, mint az elején is írtam energiákban létezünk. Ehhez használhatjuk eszközként az alkotást. Az alkotás tere, a létezés tere. Alkotás közben a minket alkotó minőségek keverednek a teret alkotó energiákkal. Miközben rajzolunk, színezünk, festünk, átmosódunk. Feloldódnak a bennünk lévő blokkok. Az alkotás egy FLOW élmény. Egy áramlás. Ez az áramlás olyan messzire visz minket a helyzeteinktől, az elménktől, ahol már az eddig valóságnak hitt világot annak tapasztaljuk ami. Egy tünékeny illúziónak, és minél több időt töltünk ebben a térben, minél tovább engedjük meg magunknak, hogy itt pihenjünk, annál könnyebb lesz felfedeznünk valódi természetünket. A tudat tiszta természetét. Ami nem más, mint a függetlenség és a szabadság. A korlátoktól, ítéletektől mentes létezés, áramlás, tapasztalás.
Miért írtam ilyen hosszan erről? Mert ezt a teret mutatom meg nektek a Lélek menedék műhely programjain. Itt újra szabadnak érezhetitek magatokat. Megszűnik az idő, megszűnik a félelem. Elillan a vágy és a szenvedés. Ez a hely a Sarana. A lélek menedék.
Öleléssel <3
Csilla
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: