Valóság és illúzió…

“A Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a beérkezett felismerte, mi a test, hogyan jön létre a test, hogyan szűnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szűnnek meg az érzetek; mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szűnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok, hogyan szűnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan szűnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden felvetést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult.”

Buddha beszédei

Ma valaki nekem szegezett egy kérdést, ami sok mindent felkavart bennem. Napok óta pörög a fejemben egy gondolat, amiről szerettem volna írni.

Ennek hatására írtam egy hosszú bejegyzést az adottságokról. Arról, hogy mind úgy születünk, hogy valamiben nagyon jók vagyunk. Leírtam benne, milyen módon működik a megérzésem. Azt is, hogy sokáig helytelenül használtam, és inkább átoknak éltem meg. Azt is leírtam, hogy ma már ritkán reagálok a megérzéseim alapján, inkább igyekszem hagyni, hogy a Mindenség tegye a dolgát, mert tudom, nem látom a teljességet. Utána találtam a fenti idézetet, és az írás így érvényét is vesztette.

Semmi nem számít igazán, csak az, hogy minden percben tudjuk, mi a valóság és mi az illúzió. Ennek fényében, nyugodtan hátradőlhetünk és figyelhetjük a mozit. A Mindenségben Rend van, és nekünk nem kell sem bírának, sem vádlottnak lenni. Csak alázatosnak.

Én például most a beavatkozás helyett, minden erőforrásom a tanulásba és felkészülésbe helyezem. Igyekszem kipihenni az húsvétot, és azt, hogy ilyenkor felborul a magam alkotta rend. A napokban figyeltem magam, hogy miért fáraszt el ennyire, hogy nem a saját közegemben vagyok. Aztán észre vettem, hogy nem ez zökkent ki, hanem, hogy rosszul gazdálkodom az időmmel, és nyomaszt a rengeteg tenni való. A tudatom tele van elvégzendő feladatokkal, és virtuális listákkal, kis post it cetlik világítanak a fejemben, hogy mit ne felejtsek el. Eltűnt a terem, és az időm. Ezzel együtt tűnt el a belső csend is. Néha még a tudatosságom is. Új módszerhez kellett nyúlnom, hogy mindent képes legyek megvalósítani, amit elterveztem, miközben mindezek mellett még dolgozom is, főállásban.

A módszerről fogunk tanulni a Lélek menedék alkotócsoportban. Az első két foglalkozás témája pont e köré szerveződik. Pont ezekről írom most a jegyzeteket. Valamint készülök egy nagy meglepetéssel is A részleteket hozom amint lehet.

Addig is

Öleléssel <3

Csilla