Egy olyan helyen vagyok épp, amit hegyek vesznek óvón körül. A bárányfelhőkkel teleszórt égbolt, mint egy kristályfélgömb borul fölém. Átölel, magába zár, megtart. Mintha egy hatalmas szivárványosan csillogó szappanbuborékba kerültem volna, szinte érezni a lebegést.
A hegyekre a zöld összes árnyalatát ráfestik a fák. Csak nézem és hallgatom a madarakat, a világ zaját. Mégis valami mélységes csend vesz körül. A puhaság szinte tapintható. Eggyé válok a világgal és világ velem. Egyszer csak érezni kezdem a valóság valószerűtlenségét, megáll a mozi, kimerevedik a kép. Én pedig átcsúszom egy teljesen más idősíkra. Nem tudom mennyi idő telik el így. De amikor visszérkezem, határtalan béke van a szívemben.
A dolgok elkezdtek a helyükre kerülni. Egy mély álomból ébredek. Kezdem érezni az elzsibbadt végtagjaim, hallom a fülemben áramló vérem dobolását. Hallom, ahogy a szívem egyenletes ütemmel ver. Újra élni kezdek. Valami véget ért, hogy valami új megszülethessen. Az elmúlt években az önismeret útján, számtalan alkalommal szedtem szét majd raktam össze újra magam. Romboltam és építettem, ahogy a folyamat megkívánta. Lehet, hogy jobb lettem, lehet rosszabb. Vannak olyan elvárások, amiknek már megfelelek, és olyanok is, amiknek nem.
Egyet tudok biztosan. A célnak, amiért ezt az életet választottam, ezekkel a körülményekkel, ezzel a családdal, ezekkel a szereplőkkel, tökéletesen, százszázalékosan megfelelek. Bármit is tegyek, bárhogyan tegyem, a hibáimmal, a tévedéseimmel, a szerethető és kevésbé szerethető részeimmel együtt, én én vagyok. Mindaz a részem, ami az árnyékból előbukkan, bennem van. Ahogy a nappalnak szüksége van az éjszakára, ahogy a fény mellett létezik a sötétség, pont úgy alkotunk egységet a fényes és árnyékos részeinkkel együtt. Meg kell találnunk ezeket a részeinket, fel kell ismerni, el kell ismerni, hogy az ellenségből barátunkká válhasson. Felelősséget kell vállalnunk értük. Ez egyéni feladat. Ebben senki nem lehet sem bíránk sem hóhérunk.
Ehhez semmire nincs szükséged. Az út, az utazás nem kívül történik. Nem jutunk el A-ból B-be. A valódi utazás, amikor elindulunk befelé. Megtalálni mindazt, ami egyszer már a miénk volt. Megtalálni azt a belső gyermeket, akit az elvárások azzá tettek aki. Megtalálni és szeretni. Szeretni és felemelni. Ő a te valóságod. Ő a te belső mestered. Adj neki teret. Ide nem kísérhet el senki. Nem segíthet és nem is gátolhat. Csak te dönthetsz.
A legfontosabb, hogy mindig, minden percben tudd, szabad vagy. Biztonságban vagy. Senki nem ítélhet feletted. Ez a te feladatot. Aki lát téged, nem ítél.
Öleléssel <3
Csilla
Szabadítsd meg magad.
Szabadítsd meg magad a szamszárából.
Szabadítsd meg magad a spirituális szamszárából.
Szabadítsd meg magad a politizáló gurutól.
Szabadítsd meg magad a szennyezett dharmától.
Szabadítsd meg magad a zavarodott szanghától.
– Ideje, hogy megszabadítsd magad…
Találd meg a belső spiritualitásod.
Találd meg a belső gurud.
Találd meg a belső szanghád.
– Ideje, hogy megtaláld belső valóságodat…
Chogyal Rinpoche
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: