Az idei év több szempontból is eltér a többitől. Sokat beszélgetek emberekkel és mások is megerősítenek abban, hogy rohannak a napok. Épp, hogy elkezdődött, és mindjárt vége. Alig kezdődött el a nyári szünet, és már majdnem a közepén járunk. Mindamellett, hogy ennyire felgyorsult az idő, az is érezhető, hogy folyamatosan kihívások elé állít sokunkat ez az év. Persze biztos vannak olyanok, akiknek könnyed, laza, akinek nem pörögnek a napok. De nekem kicsit olyan, mintha egyet előre, kettőt hátra lépnék. Minden nap újabb feladat, folyamatos tervezés és újra tervezés. Ahhoz, hogy ezt könnyedén tudjuk venni, vagy legalábbis ne roppanjunk meg a terhek súlya alatt, nagyon pontosan kell, tudjuk, hogy hol van a biztonság. Kiben vagy akár miben bízhatunk?
Ez nagyon egyéni, közben mégis vannak olyan szabályok, amik általános érvényűek. Hova helyezzük el magunkat? Hol reméljük, hogy megvédenek minket? Gyerekként tudjuk, hogy az apánk adja a biztonságot. Felnőttként a nők jó esetben menedéket vehetnek egy férfinél. De azt is tudjuk, hogy ez egy nagyon idealista gondolat. Ennek így kellene lenni, de nem így van. Mi marad hát, amiben bízhatunk?
A tudás. Amikor tiszta tudásunk van arról, hogyan működik az anyagi világ. Mi a mi eredeti helyzetünk. Miért vagyunk itt, ha közben úgy érezzük, semmi keresnivalónk ezen a helyen, ezek között az emberek között. Minél tisztább tudásunk van ezekről a dolgokról, az anyagi világot működtető energiáról, a kötőerőkről, a karma működéséről, annál nagyobb biztonságérzetet fogunk tapasztalni. Akkor a belső stabilitásunk nem fog a külső körülményektől függeni. Nem számít, milyen nehézségekkel kell szembe néznünk, ha pontosan tudjuk, hogy az, ami történik, mennyire valóságos vagy mennyire illuzórikus.
Ahogy ezt a tudást megkapjuk, egy nagyon stabil pozícióból kezdjük szemlélni a minket körülvevő világot. Pontosan látjuk, hogy semmi nem a miénk, semminek nem vagyunk sem tulajdonosai, sem élvezői, mégis minden a rendelkezésünkre áll, elvehetetlen módon. Ebből a nyugodt és stabil helyzetből szemlélve a világot rájövünk, hogy a biztonságérzetünket nem kereshetjük valahol kívül. Senki nem fogja tudni nekünk megadni itt azt, amit akkor veszítettünk el, amikor lezuhantuk ide az anyagi világba. Csakis belül találhatjuk meg. Csak a Felsőlélek az, akinek a támogatásával bármilyen helyzetben biztonságban tudhatjuk magunkat. Bármi történjen velünk, Ő ott van, és vele együttműködve minden szituációban a legjobb döntést fogjuk hozni. Így félelem nélkül élhetünk itt az anyagi világban.
Persze mindehhez nagyon sokat kell tennünk. Folyamatosan tisztítani kell a szívünket és mindig emlékeztetünk, kell magunkat az eredeti helyzetünkre. Ennek nagyon sok módja van. Ezekről fogok írni a nyáron több bejegyzésben is. Addig is szépséges nyári napokat kívánok
Öleléssel <3
Csilla
