Pénteken délután indultam. Hatalmas dugóval az M7-en hagytam el a várost. Ahogy róttam a kilométereket, úgy lettem egyre könnyebb. Jártam már a völgyben többször, különböző fesztiválokon, de így egyben 10 napot még sosem voltam. Amikor megláttam, hogy a Búcsú és a szakmai gyakorlat ennyire közel van egymáshoz, egyből kiírtam a szabadságom a munkahelyemen. Tudtam, hogy ami lent vár rám az semmihez sem fogható. Egészen őszinte leszek. Miközben alig vártam ezt, féltem is. Tudtam, hogy könnyen „elveszhetek”. Pontosan tudtam, hogy 10 nap alatt olyan lelki élményekben lesz részem, hogy nem akarok hazajönni majd.
Késő délután érkeztem meg, majd első utam Radhe-Syama-hoz[1]vezetett. Álltam az oltár előtt és néztem őket. Egy ideje a délutáni japa sétáimon, Syamasundara[2] turbánján meditálok. Eddig akárhányszor álltam az oltár előtt, félve néztem Krisnára. Most pedig meglepve tapasztaltam, hogy mosolyog rám. A szívem megtelt szeretettel. Még gyorsan körülnéztem a búcsúban, megkerestem a gurukula[3] melletti étterem sátrat, ahová szolgálatra lettem beosztva, majd a naplementével kísérve elindultam a szállásomra.
Másnaptól majdnem minden reggel sikerült részt vennem a Mangala ārati[4] szertartásokon, ami 4:30 -kor kezdődik. Ehhez már 3-kor fel kellett kelni. Ez már önmagában is nagy teljesítmény 🙂 Főleg kávé nélkül. A völgyben nem lehet koffeines kávét kapni, mert benne van a 4 szabályban, hogy nem használunk bódító, mámorító szereket. Három nap telt el, mire tudatosult bennem, hogy nem iszom kávét. Így tíz nap után, már itthon sem.
A két napos búcsú hamar eltelt. Fárasztó volt fizikailag, de nagyon áldásos volt lelkileg. Bhaktákkal[5] társulni mindig felemelő dolog. Bárki, aki Krisna-völgyben jár, tapasztalhatja, hogy az ott élők, mind különleges személyek. A sok lelkigyakorlatnak köszönhetően nagyon tiszta az elméjük, fejlett az intelligenciájuk. Nagyon kedvesek, türelmesek, és mindig nagyon jókedvűek. Rengeteget nevettem, míg lent voltam. Kaptam rengeteg tanítást, szeretetet, odafigyelést, támogatást. Olyan értékes pillanatokat, amiket csak itt lehet megkapni.
A búcsú végeztével még takarításban vállaltam szolgálatot, a szabadidőmben pedig csak sétáltam a völgyben és japáztam[6] a köreimet. Több mint 600 szent hely található a völgy területén, amik között számos pavilon jelzi a különböző kedvtelések helyszíneit. Több kedvenc helyem is van ezek közül, ahol sokszor leültem olvasni, japázni. Míg itthon, a nagyváros zajában még a 8 kört is nehéz teljesítem egy nap, itt sokszor még a 16 körnél is több sikerült.
Szerdától pedig kezdetét vette a gyakorlat, ahol a völgyben élő bhakták tartottak előadásokat az önellátó gazdálkodásról, főzésről, kertészetről, mūrti imádatról és mindezeket a gyakorlatban is ki lehetett próbálni.
A völgy nem más, mint a lelki világ. Megnyilvánult szent helyekkel, és Radhe-Syama-al a vendéglátónkkal. Ha elengedsz minden elvárást, ha csak ott vagy, és engeded, hogy megtörténjen veled az, aminek meg kell történnie, olyan tapasztalással leszel gazdagabb, amit sehol máshol nem kaphatsz meg. Észrevétlen megnyílik a szíved, a lelked hazatalál, és teljes bizonyosságot kapsz arról, hogy nem vagy egyedül. Kṛṣṇa itt van veled, nem hagy magadra sosem. Egy olyan különleges szeretettel teli kapcsolata van veled, amilyen nincs senki mással. Ő pont úgy viszonyul hozzád, ahogy te hozzá. Mindannyian különbözünk, és mindannyiunkhoz azon az egyedi módon viszonyul, ami csak hozzánk kapcsolódik.
Amikor felteszel neki egy kérdést, amikor kéred a segítségét, ő arra azonnal reagál. A legkülönfélébb módokon. Sokszor egy – egy bhaktáján keresztül jut el hozzád az üzenete. Vagy a reggeli lecke szól pont neked. Vagy olyan elrendezéseket tesz, amikből biztosan tudhatod, hogy meghallotta a kérésed. Ő nem tud ellenállni a te szeretetednek, a te odaadó szolgálatodnak és nem is akar. Ez egy olyan tapasztalás, ami semmihez sem fogható. Nincs olyan az anyagi világban, ami ezt a fajta élményt adhatná neked.
Végül elteltek a napok. Én pedig tudtam, hogy bár hazajövök, a szívem és a lelkem ott marad. Ott marad Radhe-Syama biztonságos ölelésében. Ott marad a szolgálatban. Próbálok lassan járni, hogy bevárjam, hátha utolérnek, de pontosan tudom, hogy nekem kell visszatérnem.
[1] Srī Kṛṣṇa és örök társa Srīmati Rādhārāni
[2] Srī Kṛṣṇa
[3] iskola
[4] 4:30-tól Maṅgala-ārati – reggeli program
Közös mantra meditáció
7:00 Oltárnyitás, Śrīla Prabhupāda iránti elismerés és tisztelet kifejezése
Reggeli előadás, lecke
[5] hívő aki a bhakti yogát követi
[6] japa: A Hare Kṛṣṇa mahamantra ismétlése
fotó forrás: darshan
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: