Ígértem, hogy írok. Régen nem jelentkeztem, s azóta oly sok minden történt azt sem tudom, hol kezdjem. Krṣṇa völgy után sokáig nem találtam a helyem itt a nagyvárosban. Minden gondolatom Radhe-Syama körül forgott. Sok időt töltöttem magamban, és próbáltam elfogadni a helyzetem, hogy nem kell még ott lennem velük. Ez nem sikerült maradéktalanul.
A nyár végén még nyaralni mentem Horvátországba, majd hazaérve már várt rám a költözés. Hosszabb időt töltöttem otthon a szülői fészekben, amit bár nem így terveztem, mégis így sikerült. Szerettem ott lenni, de ez nem egészséges, és rég készültem meglépni a költözést. Most már egy hónapja is van talán, hogy itt élek a hegyen, egy kis erdő tövében. Lassan megszokom itt, és úgy tűnik a lelkem is utolér már. Eddig nem sok idő volt pihenni, és még mindig nincs meg minden. De a hely, a madarak, a mókusok, a hajnali napkelte mindenért kárpótol.
Most itt ülök a kis tanuló-dolgozó szobámban, már van egy kis oltárom is, és gépelem ezt a blog bejegyzést. Szeptemberben elkezdődött az iskola újra. Ez egy nagyon húzós év lesz, tele filozófiával, szanszkrittal. Szeretném, ha sikerülne a féléveket időben teljesíteni, de ez nem biztos, hogy sikerülni fog. Már most el kell kezdeni a szakdolgozat írást. Leadtam a címbejelentő lapot, és decemberig el kell készülni a kutatási tervnek valamint a bibliográfiának. Emellett minden hétvégén van szinte valamilyen vizsga, vagy zárthelyi dolgozat is.
Vasárnaponként, ha időm engedi, bejárok a templom konyhára szolgálatba, a vasárnapi lakoma elkészítésében segédkezni. Szerdánként továbbra is járok a mesteremhez rajzot tanulni, bár most a suli mellett kicsit nehezebb lesz ez is. Nagyon fontosak nekem ezek az órák. Sokkal többről szólnak, mint a rajz tanulás. Megtanít látni. Látni mindazt, amit mások nem vesznek észre. Amit most még magam sem látok.
Van még más is.Írtam a facen egy bejegyzést nemrég, hogy elkezdtem egy ayurvedikus tisztítókúrát is, de olyan ellenállásba ütközött, amikor leírtam, hogy max 0,7-1 liter folyadékot fogyaszthatok, hogy inkább levettem onnan. Erről, ha lesz érkezésem, írok egy külön bejegyzést. Azóta is csinálom, immár 6. hete és még 4 alkalommal kell mennem, az eredmények pedig önmagukért beszélnek, nem csak fogyásban. Nem is csak nálam, mert a példámon felbuzdulva már a testvérbarátnőm, és más ismerőseim is belevágtak ebbe. Nyilván nem mindenki kapja azt az instrukciót, hogy nem fogyaszthat, csak minimális folyadékot, de az én testalkatomnak jelenleg nincs ennél többre szüksége.
Néha elmerengek, mennyi változtatást eszközöltem az életemben az elmúlt időkben. Felsorolom magamnak, hogy erőt adjon a továbbiakhoz: Több, mint másfél éve nem eszem húst, január 7. én letettem a cigit, nyáron leszoktam a kávéról, elkezdtem ezt a kúrát, nem iszom tejet, most igyekszem letenni a cukrot is, mindemellett pedig még új helyre is költöztem. Feszegetem az elmém határait.
Igyekszem visszatérni ide is. Különösen azért, mert a szakdolgozati témám nagyon érdekes: Út a tökéletességhez: alázat, érdeklődés, szolgálat. E témában sokat kell kutatnom, olvasnom, és már most olyan sok szép gondolatot találtam, hogy ezeket mindenképp szeretném megosztani veletek majd.
Ennyit most magamról, hogy miért nem jelentkeztem ilyen sokáig, és remélem hamarosan visszatérek több filozófiával, kevesebb magánélettel.
Remélem hamarosan újra találkozunk, addig is
Öleléssel <3
cs
