Vizsgaidőszakban mindig nagy a csend körülöttem. Most különösen. Azt mondják a tanáraink és a diáktársaink is, hogy ez a félév a legnehezebb. Ezután sokkal könnyebb lesz. Nekünk teológus hallgatóknak ez a félév színtiszta filozófia. A főbb szentírásaink, a tanítványi láncolatok, azok filozófiája, a tanítványi láncolatok alapító ācāryāi, mik a hasonlóságok, mik az eltérések és még sorolhatnám. No meg, a szanszkrit.
Ebben a félévben 12 vizsga volt. Minden szombatomra kettő jutott. Még kettő hátra van. A héten eljutottam oda, hogy azt mondtam elég. Nem csinálom tovább. Az elmém elhatalmasodott. Végtelenül fáradt vagyok. Ma már a sírás kerülgetett, pedig az nem jellemző. De szerencsémre vannak, akik támogatnak. A húgom sok lemondást végez, hogy tanulhassak. A párom a családom mind mellettem állnak, és elviselik, hogy kevesebbet kapnak belőlem. A csoport társaimmal is szerencsém van, és nagyon tudjuk lelkesíteni egymást. Milyen meglepő, hogy a saját elmém az, aki a legkevésbé toleráns. Folyamatosan mantráz nekem, hogy nézd, mennyi mindenről lemaradsz.
Nézd, ő utazik, nézd, ő hobbizik, nézd, ő ezt csinálja, ő meg azt. Te meg csak itt ülsz, nem alszol, nem mész sehova, csak tanulsz. Minek ez a sok lemondás? Hiába tudom, hogy ez az odaadó szolgálat része, hiába tanultam már meg a filozófiának az erre vonatkozó részét. A saját elmém a legnagyobb ellenségem. Az intelligenciám pedig a legnagyobb segítőm. Az intelligencia az, ami időről időre legyőzi őt. Közben pedig tanulok. Rengeteget. Magamról. Miközben csiszolódom e hatalmas súlyok közt, egyre több mindent tudok meg. De nem csak magamról. A minket körülvevő világról. Emberekről. Hihetetlen sokat tanulok az emberekről. A motivációjukról. Megdöbbentő tapasztalások. Egyre tisztább lesz a kép.
Az önismereti utam kapcsán látom a mélyben meghúzódó mintát is. Ismerem magam, hogy ott szoktam befejezni dolgokat, amikor beérne a gyümölcse. De szoktam befejezni Kosból is, ahogy fellobban a gyufa lángja és elalszik. Pontosan tisztában vagyok ezekkel a működési mechanizmusaimmal. Itt lép be a tudatosság. Tudatosnak lenni valamiről azt jelenti, hogy ismerjük és felismerjük ezeket a történéseket. Amikor felismerjük, esélyünk van arra, hogy változtassunk. Változtassunk a megszokott forgatókönyvön, és irányítsuk mi magunk az eseményeket. Ehhez először csak észre kell vennünk a mintát. Figyelni magunkat. Észre venni. Nem kell tenni semmit, csak tudatosnak kell rá lenni, hogy mi történik. Addig kell figyelni, míg végképp ki nem ábrándulunk belőle. Akkor fogunk tudni változtatni egy mintán. Ez segített nekem mikor leszoktam a dohányzásról. Próbáld ki bátran te is. Figyeld azt a folyamatot, ami idegesít téged, mégis csinálod. Ne tégy semmit, csak figyeld. Amikor már végképp kiábrándultál belőle, akkor pedig változtass. Addig ne. Addig csak maradj mindig tudatos. Persze ez akkor a legkönnyebb, ha van segítség. Társ, szülő, testvér, barát, rokon. Vagy egy külsős segítő. Próbáld ki bátran. Engem is kérdezhetsz bármikor.
A vizsgaidőszak még egy hét. Hamarosan jelentkezem
Öleléssel <3
Csilla
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: