Annyi mindenről spekuláltam régen. Illetve akkor azt gondoltam, hogy vannak megértéseim. Szoktam visszaolvasni néha régebbi írásaim, néha tényleg voltak. De sok minden volt pusztán az elmém szüleménye, amiről ma már tudom, hogy tévút volt.
Érdekes dolog ez a karma. Ahogyan túlmisztifikáljuk. Azt hisszük, ez valami nagyon ezo, nagyon spiri dolog. Nagyon különleges és megfoghatatlan. Néha azt gondoljuk róla, hogy jutalmaz minket, néha pedig azt, hogy büntet. Pedig ez egy nagyon egyszerűen működő rendszer. A félistenek felügyelete alatt működik. És minden egyes lépésünk, lélegzetvételünk, rezdülésünk alá van rendelve neki.
Reggel az autómban ülve, haladtam a szokásos úton a munkahelyem fele. Van egy rész, ami általában nagyon bedugul reggelente, ahol én leszoktam térni jobbra, és kerülök egyet, de így is gyorsabb. Viszont több jobbkezes utca is van ott, így nem szeretek arra menni. Ma reggel úgy döntöttem, egyenesen megyek tovább. És akkor belém nyílalt a felismerés, hogy nem én döntöttem. Nem is tudtam volna jobbra letérni. Mert ma egyenesen kellett mennem. Kár is azon gondolkozni, hogy vajon mit úsztam meg azzal, hogy nem mehettem a kerülő úton, ahogy azon is, minek kellett megtörténni így.
Tudom, most felszisszennek sokan, hogy de van szabad akarat. Igen, hát persze, hogy van. Hisz a szeretet nem létezhet szabad akarat nélkül. Ha nem lenne szabad akarat, mi most nem szenvedhetnénk itt az anyagi világban. De az nem erről szól. A szabad akaratunk fog segíteni, hogy visszatérhessünk az eredeti helyzetünkbe. A szabad akaratunk hatásköre, hogy egy adott szituációra, ami a karmánk következménye, mi hogyan fogunk reagálni. Ez a reagálás pedig egy újabb visszahatást fog szülni. Ami majd újra hoz egy szituációt, és ez így megy tovább, és tovább. De a karmánkon nem tudunk változtatni. Ahogy a félistenek sem tudnak. A karmánkkal egyedül Isten tud gazdálkodni. Aki nem más, mint Kṛṣṇa.
“Amit mi sorsnak vagy karmának nevezünk, az jutalmak és büntetések bonyolult, szövevényes rendszere, mely arra hivatott, hogy a feltételekhez kötött lelkeket lépésrõl lépésre rávegye: emelkedjenek a tökéletes tudat — azaz eredeti, természetes állapotuk — szintjére.
Az Istenség Legfelsõbb Személyisége olyan ügyesen alkotta meg és alkalmazza az anyagi természet azon törvényeit, melyek a büntetést és a jutalmat szabják ki az emberre viselkedéséért, hogy hatásukra az élõlény, anélkül, hogy örök lélekként élvezett szabad akaratában jelentõsebb mértékben akadályozva lenne, elfordul a bûntõl, és a jóság útjára lép.
Az anyagi világgal ellentétben a lelki világban az Úr megmutatja igazi természetét, és viszonozza tiszta bhaktái örök szeretetét. E szeretetteljes viszony alapját teljes mértékben az Úr és bhaktái közötti kölcsönös szabadság, s nem az önös érdekek egybeesésének köszönhetõ mechanikus kapcsolat alkotja. A Legfelsõbb Úr tiszta bhaktái segítségével újra meg újra felajánlja e világ feltételekhez kötött lelkeinek a lehetõséget, hogy hagyjanak fel különös próbálkozásukkal, s ne akarják kiszipolyozni az anyagi világot, inkább térjenek haza, vissza Istenhez, ahol boldogsággal és tudással teli örök élet vár rájuk.” Bhág. 10.24.14 magy.
Ezen a világon az élõlények arra kényszerülnek, hogy saját korábbi tetteik következményeit viseljék. Az Úr Indra nem képes arra, hogy bármi módon megváltoztassa az emberek sorsát, mely saját természetüknek a függvénye. Miért kellene hát õt imádniuk? Bhág. 10.24.15
„Az Úr Kṛṣṇának ez a kijelentése nem a szabad akarat létét tagadja. Ha valaki a karmát mint a jelen tetteinket eredménnyel jutalmazó törvények rendszerét fogadja el, akkor természetünktõl függõen mi magunk határozzuk meg saját sorsunkat. Az a boldogság és boldogtalanság, melyet ebben az életünkben tapasztalunk, múltbéli tetteink alapján lett ránk kiróva. Még a félistenek sem változtathatják meg: korábbi tetteinknek megfelelõen kell bõséggel vagy szegénységgel, betegséggel vagy egészséggel, boldogsággal vagy szenvedéssel jutalmazniuk bennünket. Szabadságunkat azonban még mindig megtarthatjuk: választhatunk, hogy jámboran vagy bûnösen cselekszünk-e ebben az életünkben, s választásunk határozza majd meg jövõbeli szenvedésünket és élvezetünket.
Ha például valaki elmúlt életében jámbor volt, a félistenek ebben az életében nagy anyagi gazdagsággal jutalmazhatják. Azt azonban, hogy a pénzét jó vagy rossz célra fordítja-e, szabadságában áll egyedül eldöntenie, s választása határozza majd meg a jövõjét. Senki sem változtathat tehát azokon a karmikus következményeken, amelyeket ebben az életében kell megkapnia, szabad akarata azonban mindenkinek megmarad, s ezáltal maga határozza meg, milyen helyzet vár rá a jövõben. Az Úr Kṛṣṇaa ebben a versben meglehetõsen érdekesen érvel, ám nem veszi figyelembe azt a minden mást hatálytalanító tényezõt, hogy mindannyian Isten örök szolgái vagyunk, s mindennel, amit teszünk, Õt kell elégedetté tennünk.” Bhág. 10.24.15.magy.
A karma az, ami arra kényszeríti a feltételekhez kötött élőlényt, hogy sorra szülessen meg a különféle fejlettebb vagy hitványabb anyagi testekben, s aztán sorra hagyja el valamennyit. Éppen ezért a karma az ellensége, a barátja, közömbös szemlélője, lelki tanítómestere, valamint ura és parancsolója az élőlénynek. Bhág. 10.24.17.
“A karma törvényei még a félisteneket is megkötik és korlátozzák. Még maga Indra is engedelmességgel tartozik a karma törvényeinek, ahogyan azt a Brahma-saṁhitā (5.54) egyértelműen kijelenti: yas tv indra-gopam atha vendram aho sva-karma-bandhānur¡pa-phala-bhājanam ātanoti. A Legfelsőbb Úr, Govinda minden teremtett léleknek megadja, ami a tetteiért jár. Ez a hatalmas Indrára, az anyagi világ mennyországának urára éppúgy vonatkozik, mint az indra-gopa nevű baktériumra. A Bhagavad-gītā (7.20) szintén kijelenti: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ‘nya-devatāḥ. Csak akiknek eszét vette a számtalanféle anyagi vágy, hódolnak meg a félisteneknek, ahelyett, hogy a Legfelsõbb Urat imádnák. A félistenek valójában nem adhatnak senkinek sem függetlenül áldást, mondja az Úr Kṛṣṇa a Gītāban: mayaiva vihitān hi tān. Minden áldásnak az Úr a végső jóváhagyója.
Azt mondani tehát, hogy a félistenek imádata haszontalan, nem teljesen téves, hiszen még a félisteneket is a karma törvényei irányítják. Ez tény. Az Úr Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Abszolút Igazság azonban nincs alávetve a karma elvének: Ő függetlenül felkínálhatja vagy visszatarthatja kegyét. Ezt a Brahma-saṁhitā fentebb idézett verse is alátámasztja, melynek harmadik sora így hangzik: karmāṇi nirdahati kintu ca bhakti-bhājām. „A Legfelsőbb Úr felégeti minden felgyülemlett karmáját azoknak, akik az Õ szeretõ szolgálatát végzik.” Az Úr Kṛṣṇa nemcsak hogy fölötte áll az anyagi tettek és visszahatások törvényeinek, de arra is képes, hogy bárkit felmentsen ezek alól a törvények alól, aki szeretõ szolgálatával elégedetté teszi Őt. A mindenható Isten tehát az abszolút szabadság legfelsõ fokán áll. Neki meghódolva mi is megszabadulhatunk a karma bilincsétõl, s nem kell többé komor uralmát mindenek fölött állónak elfogadnunk.” Bhág. 10.24.17. magy.
Szóval így. Ezt olvashatjuk a Szentírásokban. Nincs szükség semmiféle további spekulációra 🙂
Nekem most egy hónapig még tart a vizsgaidőszak, és azzal véget ér a második évem a fősulin. Jövőre pedig az utolsót évet kezdem. Szombaton szőni megyek, vasárnap pedig a völgyben lesz szolgálatom a Henna fesztiválon. Gyertek 🙂
Szép hétvégét kívánok
Öleléssel <3
Csilla
fotó forrás: pixabay
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: