Az utóbbi időkben majdnem minden posztom így kezdődik: Rég nem jelentkeztem 🙂
Nincs mit tenni, az életem most elég sűrű és bizony sok mindenre nem jut annyi időm amennyit szeretnék. A vizsgaidőszaknak vége lett, az eredményeimmel elégedett vagyok.
Pár hete beszélgetek több kedves ismerőssel is filozófiai témákról. Illetve még nem tartunk a filozófiai témáknál, mert elakadtunk ott, hogy hogyan hidaljuk át a szakadékot a nyugati világ spiritualitása és a vallás között. Akkor kezdet tudatosodni bennem, hogy mi lehet a gond, amikor tegnap megosztottam egy videót a személyes oldalamon. Ebben Sivarama Swami beszél a nyugati világ spiritualitásáról és a vallásokról.
Posztom alatt a beszélgetésnek 3 fő irányvonala lett:
- A vallást emberek alkotják és a Szentírásokat emberek írják, és vallási szekták vannak.
- A vallások elveszik az emberek személyes szabadságát, mert korlátozzák őket a különféle szabályozó elvekkel és erkölcsi szabályokkal
- A wilberi létrán a vallások a 4. szinten a szerep-szabály szinteken helyezkednek el.
Ebből a 3 vonalból a legerősebb a személyes szabadság témája volt. Itt döbbentem rá, hogy a legerősebb félelmük azoknak az embereknek, akik a vallás ellen érvelnek, hogy elvesztik a személyes szabadságukat. Egy olyan szabadságot, ami a valóságban nem is létezik. Ha valaki csak egy kicsi időt szán arra, hogy megvizsgálja a családban, munkahelyen, társadalomban elfoglalt helyzetét egyből látja, hogy mennyire nem szabad. Láthatja tisztán, hogy milyen módokon és kiket kell szolgáljon. Önként vagy külső tényezők hatására. Hogyan szolgálja egy szülő a gyerekét, a gyerek a szülőjét, egy beosztott a főnökét, egy főnök a beosztottját. Láthatóvá válnak azok a társadalmi normák, amik az egyén szűkebb és tágabb környezetében irányadóak, és amiknek szükséges megfelelni. Látható az törvényi és jogszabályi környezet amihez szintén alkalmazkodni kell. De ha mindettől valaki mégis függetleníteni tudná magát, még mindig ott az elméje.
Szóval pusztán azért félni a vallásoktól mert azt hisszük, hogy korlátoznak minket, könnyen felülírható, ha tudatosakká válunk a helyzetünkről, hogy nem vagyunk függetlenek.
Akkor vajon a szabad akarat sem létezik? De igen. Hisz már én is írtam róla, a szeretet létezésének alapvető feltétele, hogy legyen szabad akarat. A lelki világban teljes szabad akaratunk van, és szeretjük és szolgáljuk Istent. De mi visszaéltünk ezzel a szabad akarattal és itt kötöttünk ki az anyagi világba és itt ahogy egyre jobban befed minket az illúzió, egyre kisebb mértékben rendelkezünk ezzel a szabad akarattal. Erről bővebben ebben a cikkben olvashattok.
A világon számtalan vallás létezik, közülük többet világvallásként tartanak számot. Sokan sokfélék vagyunk, különböző tudatossági szinteken. Mindenki aki kutat, szeretné megérteni ki Ő, ki Isten, miért van itt, hogyan juthat vissza az eredeti helyzetébe, az megtalálhatja azt a vallási hagyományt amit ő a leginkább a magáénak érezhet. Én magam is keresztény családban születtem, de felnőttként a buddhizmus után kezdtem érdeklődni. Sokáig élt bennem egyfajta integrációban a két tan, és buddhista keresztényként aposztrofáltam magam. Majd több év vizsgálódás és nyugati típusú önismeret után, úgy éreztem valami hiányzik. De erről írtam már többször is. Kutatásaim a védikus filozófiához vezettek. Ennek pedig a leghitelesebb forrása számomra a Krisna – tudatú Hívők Közössége. Sokan hallottatok már a szabályozó elvekről, amiket önként fogadunk és tartunk meg, de itt találtok a egy összefoglaló írást nem csak a szabályozó elvekről, hanem a Krisna hit alapvető tanításairól is. Talán ebből világossá válik, hogy a szabályozzó elvek tesznek szabaddá.
Végül néhány gondolat a wilberi létrás 4. szinthez. Ken Wilber korunk egyik elismert filozófusa aki a nyugati fejlődéspszichológiát ötvözi, integrálja a keleti hagyományokkal. Ő maga sokat tanulmányozta a védikus filozófiát. Ken Wilbert a hatvanas években az akkoriban alakuló transzperszonális pszichológia legjelentősebb képviselőjeként tartották számon, azonban túlnőtt annak keretein, és létrehozta saját ún. „integrál pszichológiáját”.
Létráján tudatszinteket és világképeket mutat meg a saját megértése és rendszere alapján. Magam is tanultam erről az önismereti éveim alatt. Nem lepődtem meg, hogy a kommentek között a wilberi létra is megjelent, mint a vallási rendszerek kritikája. Itt találhattok egy rövid ismertetőt erről a rendszerről.
Szeretnék írni valami konklúziót is így a végére, de azt hiszem ezek olyan gondolatok, amikről még sokszor fogok beszélgetni a barátaimmal. Van pár dolog amit biztosan kijelenthetek: nem érzem magam korlátozva a személyes szabadságomban, a Krisna tudat kérdezni és gondolkodni tanít, segít megismerni a világot mely körülvesz, és segít meglátni, hogy mi az illúzió és mi valóság. Megtanít felelősséget vállalni önmagunkért és a tetteinkért, és megtanít arra, hogy senkit nem okolhatunk a körülöttünk kialakuló helyzetekért. Főleg nem Istent. Minden tudás a lelki és az anyagi világról, Istenről, lélekről, testről, sorsról, szabad akaratról, az eredeti helyzetünkről mindenki számára szabadon elérhető. De a legfontosabb, hogy Isten maga elérhető. A szeretet megtapasztalható. Hogy ez az út lemondásokkal jár? Hogy felelősség vállalással jár? Hogy elengedéssel jár? Igen. De hisz ezért van a személyes szabadságunk, és a szabad akaratunk, hogy eldönthessük, akarjuk e mindezt 🙂
Kívánom neked, hogy tudj jól dönteni.
Öleléssel <3
Csilla
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: