Menedék…

Még mindig itt vagyok. Ma reggel olvastam valahol, talán egy marketinges oldalán, hogy nagy lendülettel vág neki az utolsó, a negyedik negyed évnek. 4 hónap van már vissza csak ebből az évből. Évről évre megállapítom, hogy egyre gyorsabban rohan az idő. Épp, hogy elkezdődött a nyár, és mindjárt itt a karácsony. Nekem pedig elkezdődött az utolsó főiskolás évem is. Ez is hihetetlen.

S bár megfogadtam, hogy több sulit nem kezdek el, mégsem tudtam betartani. Így ma elkezdődött egy 1 éves online grafika-webdesign képzés is, mert olyan sokan kértek tőlem rajzokat, logokat, látványterveket, hogy úgy gondoltam, akkor megtanulom becsületesen, hogy tökéletes legyen, mert így nem érzem képesítettnek magam erre.

De persze, túl a helyzetjelentésen, mindig van valami más oka is, hogy „tollat” ragadok. Történik valami, ami megérint, vagy épp felbosszant. Ma sikerült belekeveredjek egy beszélgetésbe, egy komment alatt, ahol valaki azt fejtegette, hogy csak azok a férfiak lesznek vegánok, akik valamilyen kisebbséghez vagy elnyomott csoporthoz tartoznak, ami miatt fejlett bennük az együttérzés. Vegán nőkből azért lehet Dunát rekeszteni, mert alapból elnyomottak.

Itt követtem el a hibát, amikor leírtam, hogy szerintem a férfiak vannak elnyomásban. Lehet most is hibázom, de bízom bennetek, hogy jól értitek, amit írok 🙂 Azt írtam, hogy az lenne a helyes, ha a férfiak képesek lennének menedéket adni a nőknek, a nők pedig képesek lennének menedéket venni a férfinál. Majd a beszélgetés egy olyan irányt vett, ahol azt fejtegették, hogy a svéd férfi modell (fogalmam se volt arról, hogy ilyen létezik) a legmegfelelőbb, ahol a férfi szerepet vállal a gyerek pelenkázásban, etetésben, főzésben, hisz a nők is dolgozhatnak és tanulhatnak végre, nem úgy, mint az én elavult gondolatomban ahol menedéket kellene venni. Erre még volt egy gyenge próbálkozásom, hogy a dolgoknak van egy hozzájuk tartozó, tőlük el nem választható természetük, dharmájuk, mint például a tűznek az ő melegsége, így a férfinak az, hogy menedéket kell tudjon adni, a nőnek pedig, hogy menedékben kell tudjon élni. Más kérdés, hogy emberként képesek vagyunk olyan szerepekbe beleállni, amibe csak akarunk, de attól az még nem válik a természetünkké.

Itt kaptam meg, hogy ezek a konzervatívok vesszőparipái, és ezen mondatok által akarja a kormány is a tűzhely mellé visszakényszeríteni a nőket. Ekkor feladtam, hogy tovább folytassam a beszélgetést, tudom, hogy előbb kellett volna. A menedék vétel teljesen természetes. Létezik a buddhistáknál. Létezik a Kṛṣṇa-tudatban. Menedéket veszünk az apánknál, a férjünknél, a lelki tanítómesterünknél, de a legfelsőbb menedék maga Isten. Ezt már le se írtam, hisz minek.

De a gondolataim tovább kalandoztak. Oly sokan kimondták már ezt körülöttem, hogy azt hittem ezt ennél sokkal többen értik, de most ismét megdöbbentem, hogy mennyire nem. Nem állunk a helyünkön. A nők a férfiak helyén állnak, s a férfiak a nők helyén. Esélyük sincs visszaállni oda, amíg mi nem jövünk onnan le, és nem engedjük őket vissza. Miközben a körülöttem élő magányos nők nagy százaléka olyan férfit szeretne maga mellé, akire felnézhet, aki biztonságot ad neki, aki képes őt megtartani. De közben nem hajlandó lejönni onnan ahol most áll, hogy egy férfi elfoglalhassa azt a helyet. És ez nem jelenti azt, hogy a nőnek be kell állni a tűzhely mellé. Hozzáteszem számomra sokkal természetesebb látvány, mint egy pelenkázó férfi. Miközben teljesen értem, hogy a mostani világban, amikor a nőknek dolgozni kell a gyerekek mellől, akkor a férfi is vállalhat szerepet az otthoni teendőkben. De ettől még nem ez a természetes.

Látom, amikor a nők változnak és az eredményt hoz. Látom, ahogy a harcosból feleség lesz és anya. Látom, ahogy a harcosból boldog nő lesz, aki tisztelve és szeretve van. Egyikük sincs a „tűzhely mellé kényszerítve”, mégis helyükre kerültek és boldogok. Érdemes néha megállni jól átgondolni mi is az amire igazából vágyunk. Akár a párkapcsolat terén. Sokszor az derül ki egy ilyen elmélkedés kapcsán, hogy mi vagyunk azok akik az útjában állunk a saját boldogságunknak. Nem csak képletesen.

Öleléssel <3 

Csilla

fotó forrás: Pinterest