Ma nem egy saját írást osztok meg veletek, hanem az egyik lelki tanítómesternük Bhakti Tirtha Swami írását. Már többször olvastam ezt tőle, de ma ismét szembe jött velem. Olyan tisztán és bölcsen fogalmaz, olyan vigasztalóan, hogy gondoltam megosztom veletek. Holnap pedig egy másik írást fogok hozni, szintén tőle.
Öleléssel <3
Csilla
“Néha a szenvedésünk annak köszönhető, hogy Krisna ezt megengedi, azért hogy adni tudjon egy bizonyos fajta erőt, kétségbeesést, megfosztottságot, és ez segít, hogy kikerüljünk az anyagi természet három kötőerejéből. Ezek a fajta szenvedések megadják nekünk az intenzitást és a hevességet, ami segít, hogy sokkal fókuszáltabbak legyünk Krisna lótuszlábán. Krisna megjutalmaz bennünket azáltal, hogy megengedi, sok kihívás jöjjön hozzánk, azért hogy magunk mögé tudjuk tenni ezeket. Mikor szépen mennek a dolgok, minden jó, Krisna azzal viszonoz, hogy jóval több tesztet kapunk. Ezek először kihívásnak és szenvedésnek tűnnek, de valójában ez egy áldás Krisnától. Krisna azzal viszonoz, hogy megengedi nekünk a szenvedést. Vannak időszakok, amikor Krisna hagyja, hogy a szenvedések folytatódjanak, megértve, hogy ez az ami segít nekünk, hogy kifejlesszük azt a fajta mohóságot, ami szükséges hozzá, hogy meglegyen a megfelelő erőfeszítés, ami elhozza a megfelelő kegyet. Állandóan meg kell értenünk, hogy Krisna itt van és minden valami okból történik. Ha át tudjuk alakítani ezt valamiféle pozitívvá azáltal, hogy megértjük, Krisna ezt valami okból megengedte, hogy ez megtörténjen, meg kell néznünk mit kell ebből megtanulni és hogyan fogjuk ezt átalakítani pozitívvá? Ha őszintén imádkozunk újra és újra, Krisna látni fogja az őszinteségünket és egy ponton túl ki fogja nyitni számunkra, amit meg kell tanulnunk ezekből a helyzetekből.
Senki sem tud jobban megbántani, mint valaki, akinek próbálod feltárni a szívedet és az elmédet. Senki sem tud jobban megbántani, mint az, akitől elvárod, hogy szeressen téged. Senki sem tud jobban megbántani, mint azok, akiket próbálsz szeretni. Senki sem tud jobban boldogabbá tenni, mint azok, akiket szeretsz. Akiktől védelmet vársz el, és akiknek a szeretetét meg akarod kapni. Ez a természete annak, amikor önmagunkat adjuk. Önmagunkat adjuk és így jobban értékelhetnek. Lehetnek csodálatos tapasztalataink, de tudjuk, hogy ez nagyon veszélyes is lehet. Sok ember fél attól, hogy igazán megnyíljon. Sokan rettegnek attól, hogy feltárják az elméjüket, hogy erős, becsületes barátaik legyenek. Sok ember fél attól, hogy bármilyen autoritást is elfogadjon.
A Bhágavatamból egy vers (7.15.40): Néha a megbocsátás először jobban bánt minket, mint a fájdalom azoktól a személyektől, akik visszaéltek velünk. Gyakran a megbocsátás nagyon sok erőfeszítésbe telik. Időnként nagyon félünk ezt először megtenni. Feltételekhez vagyunk kötve, mert bosszút akarunk állni. Látni akarjuk, hogy az a személy is megbántódik. Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy senki sem ússza meg szabadon, mert Krisna ott van, Ő a végső tanú. A karmikus visszahatás elkapja az embert.
Meg akarunk bocsátani, de azt is szeretnénk, hogy nekünk is megbocsássanak. Mindannyiunknak vannak bizonyos dolgai, amik miatt nekünk kell megbocsátani valaki másnak és fordítva. Amikor próbálkozunk, hogy megbocsássunk másoknak és magunk mögött hagyjuk ezeket a dolgokat, akkor a megbocsátás gyakran egy magányos dolog lesz. Ez olyasmi, amit az elméddel, az önvalóddal teszel. Gyakran ezt elegendő támogatás nélkül is meg kell tenned. Rá kell nézned a saját sebeidre és tudnod kell, milyen mértékig vagy megsebesülve. Megvan hozzá az erőd, hogy képes legyél ezt elengedni. Szembesülünk ezzel, megnevezzük, érezzük és képesek leszünk arra, hogy elengedjük. Készen állunk rá, hogy ezt lelkesen elengedjük.
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy el kell felejtenünk. Néha amikor a megbocsátáson gondolkozunk, azt hisszük, hogy kiküldünk egy üzenetet, hogy ez a személy nem csinált semmi rosszat. Azt hisszük, hogy a megbocsátás azt jelenti, el kell temetni a dühünket, a haragunkat és a megbántottságot. Először érezzük ezt, majd azután elengedjük. Félünk a megbocsátástól, mert azt hisszük, mi veszítünk és a másik személy nyer. Néha félünk a megbocsátástól, mert úgy érezzük, nekünk csak mosolyogni kell, ha megbántanak vagy visszaélnek velünk. Néha félünk megbocsátani, mert az ügy nem lesz megoldva. Vagy el kell játszani a jófiút. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy hagyjuk az embereknek, hogy kihasználjanak minket. A megbocsátás az az, hogy megállítjuk őket abban, hogy kihasználjanak minket azáltal, hogy megállítjuk saját magunkat.
Egészségesen használjuk fel azt, ami történt. Állandóan bántani fogjuk magunkat, ha nem bocsátunk meg. Néha szomorkodni is kell, felismerni, érezni ezt, végül elengedni. Nem fekszünk le és válunk egy élő emberi lábtörlővé. A megbocsátás nem az önfeláldozás egyik formája. A megbocsátás egy folyamatos gyógyulási folyamat eredménye. Arról szól, hogy elengedünk heves érzelmeket és nem ragaszkodunk tovább a múlt eseményeihez. Többet összpontosítunk a jelenünkre és a jövőre. Nem akarjuk azokat az embereket megbüntetni, akik megbántottak minket. A megbocsátás megszabadít és jobban fel tudod használni az energiáidat.
Bhakti Tirtha Swami, Horvátország, 2002.”
A szöveg forrása: https://btswami.blog.hu
