Akkor egy kis számvetés, ha már szülinapom van. Bár igazából ez nem egy ünneplésre való dolog, hacsak nem vagyunk vele tisztában, hogy miért is ennyire értékes ez az emberi élet.
Azt gondolom, hogy igazából azok olvasnak engem, akik kíváncsiak rám, és elfogadják, de legalábbis érdeklődve figyelik azt, amit teszek, ahogy élek, ahogy gondolkodom.
Így hát bátran beszélhetek Kṛṣṇáról 🙂 Arról, hogy miért kerültem ide, ebbe az anyagi világba, ebbe az emberi testbe, amelyik test ma már 47 éve szolgálja a célomat. Azért is írok erről, mert nagyjából mi mind ezért vagyunk itt, a Szentírások bizonysága alapján.
Szóval az úgy esett, hogy miközben boldogan éltem, léteztem a lelki világban, a dolgok különös alakulása folytán, lett egy vágyam. Arra, hogy megpróbáljam mindazt, amire Kṛṣṇa képes. Mert hisz miért is ne? Már mér, ne lehetnék én Isten? Olyan könnyedén megy neki. Sőt annyi mindennel rendelkezik, amivel én nem. Főleg végtelen szeretettel. S e végtelen szeretetéből ő lehetőséget teremtett nekem és sok milliárdnyi hozzám hasonló vággyal bíró léleknek, hogy próbálkozzunk. Megteremtette ezt az anyagi világot, hogy mi próbálkozhassunk. S oly sok születés és halál, felvett és levetett test után, most itt vagyok és rajtam kívül még sok milliárdan itt vagyunk ezekben az emberi testekben, értékes emberi létben.
Miért hangsúlyozom annyira ezt az értékességet? Mert csak ebben a létformában rendelkezünk azzal a tudatossággal, ami arra sarkall bennünket, hogy válaszokat keressünk. Megkérdezzük, kik vagyunk, miért vagyunk itt, hova tartunk? Tartunk e bárhová? Honnan kerültünk ide? Miért kerültünk ide? De vajon feltesszük e ezeket a kérdéseket? Mi kell ahhoz, hogy tudakozódni kezdjünk? Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītában, hogy négyféle jámbor ember kezd el kutatni az igazság után: aki szenved, aki kíváncsi, aki gazdagságra vágyik és aki az Abszolút igazság után kutat. Így már láthatjuk, ahhoz, hogy ilyen kérdéseink legyenek, szükség van a tudatosság ezen szintjére. Ahogy az is egészen nyilvánvaló, hogy a szenvedők vagyunk a legtöbben. Amikor minden könnyű, nem kell küzdenünk semmiért, akkor könnyen megesik, hogy annyira elbűvöl minket ez az anyagi világ, hogy meg sem fordul a fejünkben más, mint élvezni, ami megadatott. Kis szerencsével, jámbor tetteket végzünk úgyis, ami által kedvező karmát teremtünk, de ez nem vett véget az ismétlődő születés és halál körforgásának. Ha elkezdjük a kutatást, és szerencsénk van, bhaktákkal találkozni, velük társulni, tőlük tanulni, az Ő kegyükben részesülni, akkor rájövünk, hogy a transzcendentális tudás az, amire szükségünk van. Innen már csak egy lépés, hogy tiszta odaadó szolgálatba kezdjünk, majd hazatérjünk a lelki világba. Ugye milyen egyszerű? 🙂 na jó, nem csaplak be. Biztos van olyan akinek ez ilyen egyszerű, olyan kedvező karmát gyűjtött, vagy olyan kegyben van része. A legtöbbünknek viszont itt kezdődik a valódi élet. Itt jövünk rá, hogy mindaz a tudás, amire eddig szert tettünk, teljesen értéktelen, de legalábbis nem az amire szükségünk van. Itt kezdünk el igazán tanulni. Nem véletlen, hogy ennek a tudásnak az átadásra létrejött egy főiskola, amin nem csak alap, de mester képzés is van. De még ez sem elég. Folyamatosan olvasni és kérdezni kell. Megismerni a minket körülvevő anyagi világot. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért az anyagi világ megismerésével foglalkozunk, ha innen akarunk kikerülni? A válasz egyszerű. Meg kell ismerni ennek a világnak a működését, hogy lássuk, miből akarunk kiszabadulni. Hogyan keletkezett, miből épül fel, mi tartja fent és miért? A Szentírás hosszan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.
Most pedig kanyarodjunk vissza kicsit a szülinaphoz, mielőtt azt hinnéd, nagyon eltértem a tárgytól. Szóval miközben örömmel tölt el, hogy ilyen sokan szerettek, és gondoltok rám, azért nem szabad elfeledkeznem arról, hogy jól használjam ezt a születést. Ha egy átlag életkort nézünk, bizony már életem felénél járok, és ha igazán őszinte akarok lenni, sok évet elpazaroltam ebből az értékes életből. Ha még ennél is őszintébb akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy még most is pazarlom. Mert minden perc, amit nem azzal töltök, hogy Kṛṣṇa odaadó szolgálatát végzem, az elvesztegetett idő. Attól tartok, hogy még sok idő fog eltelni, hogy ez megváltozzon. Mert ehhez nem elég a vágy a szívben. Ehhez kell a tudatosság, az elköteleződés, a bhakták kegye, egy lelki tanítómester menedéke.
Szóval ha valamit kérhetek tőletek születésnapomra akkor azt szeretném, ha szívből kívánnátok nekem, hogy minél több alázat legyen bennem, enyhüljenek a ragaszkodásaim, az anyagi vágyaim, és egyre jobban elmerülhessek az odaadó szolgálatban. Ez minden vágyam, és ennél nagyobb ajándékot nem is kaphatnék. S talán az írásaimmal egy picit nektek is visszaadhatok. Ha mást nem, azt a vigaszt, hogy nem vagytok egyedül <3
Mégegyszer köszönöm nektek a mai napot, hogy itt vagytok velem, hogy támogattatok eddig és remélem ezután is
Öleléssel <3
Csilla
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: