Igen vége. Eltelt három év. Olyan gyorsan, mint egy pillanat. Hihetetlen, felfoghatatlan még számomra is. Egy vizsgám maradt vizsgakurzusra, őszre.
Ezen kívül még a szakdolgozatom és ezzel együtt a diploma megszerzése is, de az iskolát befejeztem. Sokszor írtam már itt a blogon arról, hogy milyen metódusuk szerint működöm. Az, hogy idáig eljutottam, hogy nem adtam fel, hogy kitartottam a legnehezebb időkben is, nagyon nagy dolog számomra. Legyőztem önmagam. Nem is egyszer.
Az utolsó év nagyon nehéz volt. Nem az iskola, hanem a körülmények az életemben. Tanulásra csak a délutánjaim voltak, miközben az elmém olyan terhelés alatt van, ami önmagában is embert próbáló. Ezért került át az utolsó vizsgám az őszi vizsgakurzusra.
Elmondani is nehéz, hogy mennyi mindent köszönhetek a főiskolának. A legfontosabb Kṛṣṇa és a róla szóló tudás. Ez a tudás persze, nem „csak” Kṛṣṇáról szól, hanem mindenről. Arról ki vagyok én, miért vagyok itt, ki Kṛṣṇa és milyen kapcsolatom van vele. Hogyan kerültem ide, és hogyan tudok innen megszabadulni.
A gaudīya-vaiṣṇava szentírások gyűjteménye hatalmas. Ezt a hatalmas gyűjteményt Śrīla Prabhupāda és a tanítványi láncolat többi tagjai, ellátták magyarázataikkal, fordították nekünk, hogy felnyissák a szemünket, és kivezessenek a tudatlanság sötétjéből. Soha nem fogjuk tudni ezt visszafizetni nekik. A főiskolán kapott tudás segít abban, hogy eligazodjak ebben a hatalmas gyűjteményben. Ha soha többet nem vennék semmilyen könyvet, akkor is lesz éltem végéig mit olvasnom.
Ahogy soha nem tudok elég hálás lenni azért, hogy utam erre kanyarodott, hogy a bhakták kegyéből megismerhettem a Kṛṣṇa tudatot, hogy jelentkeztem a főiskolára, hogy ott ilyen elkötelezett, nagy tudású tanárokra leltem, akik végtelen szeretettel, barátsággal, humorral vezettek végig ezen a három éven.
Három év. Minden szombatom, sokszor a vasárnapom. Vizsgaidőszakban minden délutánom és hétvégém lemondásokkal telt. Miközben nehéz volt, én még is imádtam. Intenzív együttlétek voltak ezek a Felsőlélekkel, aki mindenki szívében ott lakozik. Mostantól maradnak a lelki gyakorlatok. Olvasás, japa, emlékezni, hallani Kṛṣṇáról.
Aztán hisz ismertek már, tudjátok, mi jön 🙂 persze, hogy vannak tervek, feladatok is. Most nagy erőkkel neki állok és feldolgozom azt a hihetetlen mennyiségű tananyagot, amivel nem volt időm foglalkozni a webdesign suliból. Nagyon várom. Van egy csomó minta a fejemben, amit nem volt időm megrajzolni, azzal is fogok foglalkozni, így remélem azok is hamarosan a boltba kerülnek.
No és itt van az angol is. Ami szintén egy kihívás, mert az államvizsgának feltétele a nyelvvizsga, de amúgy is vágyom tanulni, mert rengeteg célom lenne vele.
Persze a szakdolgozatomnak is el kell készülnie a nyáron, ősszel.
Most lesz időm, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektessek a lelki gyakorlataimra. Szeretnék sokkal többet írni a blogra, önismereti témákban, annak tükrében, amit a suliban tanultam.
De amire most egészen biztosan szükségem van, hogy egy kis szabadságot adjak az elmémnek. Az elmúlt két hónapban olyan leterheltség alatt volt, hogy az utolsó héten, nem kellett vizualizációs gyakorlat ahhoz, ahogy tisztán érzékeljem, ahogy a gondolataim, mint a lovak szétszaladnak, és csak úgy tudom tartani a koncentrációt, hogy folyamatosan szorítom a gyeplőt és húzom vissza a fókuszt a tanulnivalóra. Ez mostanra nagyon erős fizikai, lelki és szellemi fáradtságban csúcsosodott ki, így most mindenképp pihennem kell kicsit. Ami az én elmeszerkezetemmel szintén nem lesz könnyű. Nem csak azt kell kontroll alatt tartanom, hogy tanulni tudjak, de azt is, hogy pihenjek 🙂
Mindenkinek kívánok örömteli és pihentető nyári napokat. Töltődjetek a fénnyel, a meleggel 🙂
Öleléssel <3
Csilla
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: