Ez az év a változások éve nekem. 8 év után holnap úgy megyek az étterembe, hogy már nem a miénk. Édesapám 85 évesen nyugdíjba vonul <3 , nekem pedig egyedül, már túl nagy feladat volt vinni, így fájó szívvel úgy döntöttünk, hogy átadjuk másnak a lehetőséget. Remélem ők is olyan szeretettel fogják üzemeltetni, ahogy mi tettük. Hálás szívvel gondolok az itt töltött évekre. Imádtam a kollégáimat, könnyű volt velük dolgozni, bár vannak akiket az életük már másfele vitt, őket is őrzöm a szívemben. Hálás vagyok a vendégeknek, akik bizalmat szavaztak nekünk, akik közül sokan barátokká váltak, akikkel nap mint nap találkoztam, és akikkel szintén mindig könnyű volt. Sokat tanultam ezek alatt az évek alatt magamról, és a világról. Amikor ide kerültem, akkor kezdődött a szerelmem, ami most szintén véget ért…vagy… De hálás vagyok azokért az évekért is. Itt kaptam életem egyik legnagyobb ajándékát a testvérbarátnőmet, már az első nap, és azóta is megkérdőjelezhetetlen szeretet van köztünk. Itt kaptam a másik nagyon jó barátnőmet is A.A. -t. Felbecsülhetetlen kincsek Ők. Lett nekem egy Bé-m is, akivel a legnagyobb nehézségek közt is kitartottunk, támogattuk egymást, pedig lehet volt, hogy egymás idegeire mentünk. Nem tudok és nem is próbálok meg mindenkit felsorolni, akiknek hálás vagyok, akik közel kerültek a szívemhez, de köszönöm nektek, hogy az életem részei voltatok, vagytok. <3
Az étterem üzemeltetésében nem lesz változás, csak én fogok távozni. Decemberben még biztosan végig leszek. A januárt majd meglátjuk. Aztán pihennem kell kicsit, mert az elmúlt egy évet egyedül, szabadság nélkül csináltam végig. Amiről éreztem, hogy nehéz volt, de tegnap bizonyosodott be számomra, hogy mennyire. Tegnap elfogyott belőlem minden és összeomlottam estére. Köszönöm Szer, hogy megtartottál, még akkor is, ha egyikünknek se volt könnyű <3
A pihenés alatt befejezem az elkezdett iskolám, aztán új kihívások és kalandok várnak rám.
Köszönök mindent. Decemberben még találkozunk
Tegnap délelőtt még leltárral kezdtünk. Aztán hazafele éreztem, hogy baj van. Minden, ami az elmúlt egy évben történt hirtelen ólomsúllyal nehezedett rám. Különösen az utolsó idők terhe nyomott. Az elmúlt három hónap már a szakításom miatt sem volt könnyű, de ami rájött még, az már végképp nehéz volt. És már csak azt vettem észre, hogy Szert hívom és lementem hozzá.
Tudom, hogy sokak szerint ez egy hiba volt. Magam is éreztem így egy ideig. Ahogy azt is éreztem, hogy nehéz lesz. De bármilyen jó barátaim is vannak, csodálatos szüleim, és bármennyi nehézségünk is volt, mégis még mindig Ő a legfontosabb ember az életemben. Akkor is, ha úgy döntött, hogy máshogy akarja folytatni az életét.
Most már tudom, hogy jó döntés volt. Még akkor is, ha valóban nem volt könnyű egyikünknek sem. Jó döntés volt, egyrészt mert segített meghozni egy döntést, a munkám kapcsán. De leginkább azért, mert megértettem valamit az elengedésről. Hetekig, hónapokig estem abba a hibába, hogy görcsösen ragaszkodtam, görcsösen el akartam engedni, görcsösen gyűlölni akartam. De ma megértettem, hogy azért mert ő máshogy döntött, bennem nem kell megváltozni semminek. Nem kell érzéseket kiirtani a szívemből, hogy a helyükre másokat tegyek. Nem kell erőszakkal elengednem, és nem kell gyűlölnöm sem. Ez most végtelenül felszabadító. Megengedhetem magamnak, hogy szeressem, és továbbra is megéljem, hogy ő fontos része az életemnek, ahogy azt is, hogy ha annak lesz ideje, máshogy szeressem. Anékül, hogy erőszakkal változtatni akarnék a mostani helyzeten. Anélkül, hogy erőszakkal változtatni akarnék azon, ami bennem a pillanatban jelen van. Egyetlen dolgot nem tehetek meg. Nem tolhatom rá, azt, ami bennem van, legyen az pozitív vagy negatív. Tisztelnem kell a döntését és azt kell elfogadnom, hogy ő is azt adja nekem, amire a legjobb tudása mellett képes. Hálás vagyok neki és a családjának is, hogy ebben a furcsa helyzetben mind mellettem álltak, szerettek és megtartottak. Köszi Szer <3
Öleléssel <3
Csilla
