{"version":"1.0","provider_name":"PaperWorkRoom","provider_url":"https:\/\/paperwork.cafeblog.hu","author_name":"Admin","author_url":"https:\/\/paperwork.cafeblog.hu\/author\/jakuscsillagmail-com\/","title":"Voltam valaki","html":"

Voltam valaki. Vagyok annak az \u00e1rny\u00e9ka. Igen. Voltam valaki, aki nem illet a t\u00e1rsadalmi elv\u00e1r\u00e1sok keret\u00e9be. Kil\u00f3gtam itt, kil\u00f3gtam ott. M\u00e1r gyermekk\u00e9nt is. Hamar megtanultam a mantr\u00e1t, mit lehet, mit nem, mert mit fognak sz\u00f3lni. Persze a gyermek teszi a dolg\u00e1t. \u00cdgy j\u00f6ttek a b\u00fcntet\u00e9sek, vel\u00fck meg a b\u0171ntudat. Nemr\u00e9g mes\u00e9lte apu, hogy hossz\u00fa levelet \u00edrtam neki, hogy mennyire szeretn\u00e9k j\u00f3 lenni de milyen neh\u00e9z \u00e9s mennyire nem megy, seg\u00edtsen. J\u00f3 szerettem volna lenni. Olyan szerettem volna lenni mint amit elv\u00e1rtak, olyan akit elfogadnak. K\u00fczd\u00f6ttem \u00e9rte. Nem ment. Azt\u00e1n j\u00f6tt a l\u00e1zad\u00f3 kamaszkor \u00e9s m\u00e9g ink\u00e1bb nem feleltem meg. Akkor m\u00e1r nem is akartam. Volt egy id\u0151 amikor \u00e9lveztem, hogy k\u00fcl\u00f6nleges vagyok. De valami t\u00f6rt\u00e9nt. K\u00fcl\u00f6nlegesnek lenni nem j\u00f3. S\u0151t. K\u00fcl\u00f6nlegesnek lenni b\u0171n. Nagyk\u00e9p\u0171s\u00e9g, \u00f6ntelts\u00e9g. Az emberek j\u00f6ttek, mentek, elvett\u00e9k ami kellett. J\u00f6ttek, durv\u00e1n, k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl. Nem az\u00e9rt aki vagyok, hanem az\u00e9rt amit kaphattak bel\u0151lem, \u00e1ltalam. Senki nem k\u00e9rdezte nekem mire van sz\u00fcks\u00e9gem. Eml\u00e9kszem az \u00e1tzokogott \u00e9jszak\u00e1kra. Eml\u00e9kszem az egyed\u00fcll\u00e9t f\u00e1jdalm\u00e1ra. Arra, az \u0151si m\u00e9ly f\u00e1jdalomra amihez nem hasonl\u00edt semmi. Az elhagyotts\u00e1g \u00e9s a kifosztotts\u00e1g \u00e9rzet\u00e9re. Sokszor azt \u00e9reztem olyan vagyok, mint egy kis j\u00f3sz\u00e1g, legink\u00e1bb mint egy uf\u00f3, amit letakartak egy \u00fcvegbur\u00e1val, id\u0151nk\u00e9nt megpiszk\u00e1ltak, \u00e9s lest\u00e9k a reakci\u00f3kat. Volt egy pillanat amikor a f\u00e1jdalom m\u00e1r olyan er\u0151s volt, a tehetetlens\u00e9g olyan hatalmas, hogy fel akartam adni. V\u00e9gleg fel. Akkor ott megv\u00e1ltozott bennem valami. A l\u00e9lek h\u00e1tral\u00e9pett. \u00c9n pedig hagytam, Hagytam, mert k\u00f6nnyebb volt az \u00e9let \u00e1tlagosk\u00e9nt. Csendben, belesimulva a f\u00f6ldi l\u00e9tbe. M\u00e1r nem j\u00f6tt senki, nem akartak semmit, hagytak. Veget\u00e1lni. Lassan \u00e9n is elhittem, hogy \u00edgy kell \u00e9lni. Ez a \"norm\u00e1lis\". Itt tart a vil\u00e1g \u00e9s ez \u00edgy van j\u00f3l. De j\u00f6tt valaki az \u00e9letembe, aki nap mint nap megmutatja, hogy nem \u00edgy kell. \u00c9n pedig vitatkozom vele, hogy de igen \u00edgy. B\u00e1ntom \u0151t a f\u00e9lelmeim miatt, \u00e9s a f\u00e1jdalmam eml\u00e9kei miatt. \u00a0Csak ma ismertem fel mit teszek, hogy pont olyann\u00e1 v\u00e1ltam, mint amilyenek velem voltam. Ahelyett, hogy csak szeretn\u00e9m \u0151t. Pont \u00fagy, amire \u00e9n is mindig v\u00e1gytam, pont \u00fagy, ahogy \u0150 teszi. \u00a0Ez most nagyon f\u00e1j. F\u00e1jdalmas felismerni, meg\u00e9rteni, amit hetek, h\u00f3napok \u00f3ta mondanak nekem. Most itt \u00e1llok, \u00e9s k\u00e9rem a lelkem, hogy bocs\u00e1sson meg nekem. Bocs\u00e1sson meg, \u00e9s fogadja el, hogy igent mondok r\u00e1. Igent r\u00e1, \u00e9s igent az \u00e9letemre. Itt \u00e1llok \u00e9s k\u00e9rem a Mindens\u00e9get, hogy t\u00e1mogasson engem, seg\u00edtsen azz\u00e1 lennem aki vagyok. Hiszem, hogy siker\u00fcl. Mert v\u00e9gre nem vagyok egyed\u00fcl.\u00a0<\/p>\r\n

\"l\u00e9lek\"<\/a><\/p>","type":"rich"}