A tegnapi nap bedar\u00e1lt. A mai d\u00e9lel\u0151tt zokog\u00e1ssal indult. Doboltak az elm\u00e9mben a k\u00e9rd\u00e9sek. J\u00f6ttek a szavak, \u00e9s visszhangoztak sok\u00e1ig. Mi tett\u00e9l? Mi tett\u00e9l? Mi volt az? Mikor? Hogy tehetted? Nem volt jogod!\u00a0<\/p>\r\n
Nem bizony. Nem volt jogod. Nem volt jogod, hogy b\u00e1nts engem a szeretet nev\u00e9ben. Tegnap m\u00e9g felel\u0151ss\u00e9gre vontalak volna, hogy r\u00e1d b\u00edztak \u00e9s te b\u00e1ntott\u00e1l. De nem. Nem r\u00e1d b\u00edztak. Te csak ott volt\u00e1l. Ott volt\u00e1l \u00e9s b\u00e1ntott\u00e1l. Elvett\u00e9l t\u0151lem mindent. A b\u0171ntudatot \u00e9s a sz\u00e9gyent adtad cser\u00e9be.\u00a0<\/p>\r\n
\u00c9n pedig elhittem. Elhittem, hogy rossz vagyok. Elhittem, hogy sz\u00e9gyenkeznem kell. Az eg\u00e9sz \u00e9letem \u00e1thatotta, vigy\u00e1zz, nem der\u00fclhet ki. Nem der\u00fclhet ki milyen rossz vagy. Senki nem tudhatja.\u00a0<\/p>\r\n
\u00c9n engedelmes di\u00e1k voltam. Megtanultam a leck\u00e9t. J\u00e1tszottam a szerepem. Sz\u00e9p lassan feladtam mindent, odaadtam mindent. Odaadtam ha k\u00e9rt\u00e9k, a v\u00e9g\u00e9n m\u00e1r akkor is ha nem, vegy\u00e9tek, vigy\u00e9tek. Fogyjon el. Fogyjon el min\u00e9l hamarabb.\u00a0<\/p>\r\n
Hatalmas hiba volt. Amit nem l\u00e1ttam eddig. Mindezzel csak magamat b\u00e1ntottam. Csak magamt\u00f3l vettem el. Rossz volt a m\u00f3dszer. Kivon\u00f3dtam a saj\u00e1t \u00e9letemb\u0151l. A f\u00e1jdalom amit \u00e1t\u00e9ltem olyan er\u0151s volt, hogy csak \u00fagy tudtam elviselni, ha nem \u00e9rzek semmit. A j\u00f3t se. Megkem\u00e9ny\u00edtettem a sz\u00edvemet. Fel\u00e1lltam a sz\u00e9kre, h\u00e1ttal mindennek \u00e9s mindenkinek. H\u00e1ttal az \u00e9letemnek, h\u00e1ttal a lelkemnek, h\u00e1ttal a r\u00e9szeimnek. De most lej\u00f6v\u00f6k onnan. Nem akarok kem\u00e9ny lenni. Nem akarok az elm\u00e9m lenni. A r\u00e9szeim akiket tegnap megsz\u00f3l\u00edtottam, elindultak vissza hozz\u00e1m. Vel\u00fck egy\u00fctt \u00e9rkezik vissza a f\u00e9ny az \u00e9letembe. \u00c9rkeznek az \u00e9rz\u00e9sek, a meg\u00e9l\u00e9sek, a felismer\u00e9sek. A k\u00f6nnyek. A k\u00f6nnyek amik kir\u00e1ntanak az elm\u00e9m b\u00f6rt\u00f6n\u00e9b\u0151l, a k\u00f6nnyek melyek moss\u00e1k tiszt\u00e1ra a tudatom. Vel\u00fck \u00e9rkezik a megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s, az \u00e9rz\u00e9s, hogy nem vagyok egyed\u00fcl.\u00a0<\/p>\r\n
Most elindulok, \u00e9s megkeresem azt aki lesz\u00fcletett ide. Megkeresem, \u00e9s egy\u00fctt megval\u00f3s\u00edtjuk azt ami\u00e9rt lesz\u00fclett\u00fcnk. Szabad vagyok. A Mindens\u00e9g igent mondott r\u00e1m, \u00e9s \u00e9n igent mondtam az \u00e9letemre. Ami t\u00f6rt\u00e9nt seg\u00edteni fog nekem. A t\u00f6rt\u00e9neteim m\u00e1r a r\u00e9szemm\u00e9 v\u00e1ltak. Nem akarom megfejteni mi\u00e9rt tetted. Nem akarom tudni mit tett\u00e9l. Megtetted. M\u00e1r l\u00e1tom. Nem felejtem el. Nem rejtem el. M\u00e9g nem bocs\u00e1tok meg. \u00a0De tudom, \u00edgy lettem azz\u00e1 aki vagyok, \u00e9s most \u00edgy kell azz\u00e1 lennem, aki lehetek.\u00a0<\/p>\r\n
A tegnapi \u00e9jszaka bebizony\u00edtotta nekem, hogy a szeretet nem m\u00falt el. Sose t\u0171nt el. Nem fogyott el.\u00a0<\/p>\r\n
\"A szeretet ott \u00e1ll mindenek felett \", \u00e9s \u00e9n soha t\u00f6bb\u00e9 nem akarok\u00a0a szeretet koldusa<\/a>\u00a0lenni.\u00a0<\/p>\r\n \u00c9n \u00edgy seg\u00edtek. Azzal, hogy megkeresem a helyem \u00e9s \u00fajra elfoglalom azt. Ezzel mindenki m\u00e1s is a hely\u00e9re ker\u00fclhet az \u00e9letemben. Ez a legt\u00f6bb amit most tenni tudok.\u00a0<\/p>\r\n \u00d6lel\u00e9ssel <3<\/p>\r\n Csilla\u00a0<\/p>\r\n K\u00e9p forr\u00e1sa:\u00a0innen<\/a><\/p>","type":"rich"}![\"75e5a97978269e01937a52beaebe4a53\"](\"https:\/\/paperwork.cafeblog.hu\/files\/2015\/09\/75e5a97978269e01937a52beaebe4a53-225x300.jpg\")
<\/a><\/p>\r\n