![\"fractal-969525_1280\"](\"https:\/\/paperwork.cafeblog.hu\/files\/2016\/04\/fractal-969525_1280.jpg\")
<\/a><\/p>\r\nMa ilyen gy\u00f3gyul\u00f3 nap van. Az energi\u00e1k hatnak, \u00e9s \u00e9n tegnap, ma visszasodr\u00f3dtam az id\u0151ben, sok \u00e9vvel ezel\u0151ttre, ahhoz a helyhez, amikor a legnagyobb b\u0171nt k\u00f6vettem el. El akartam dobni egy \u00e9rt\u00e9kes emberi \u00e9letet. Mire od\u00e1ig jutottam, m\u00e1r t\u00fal voltam, egy hossz\u00fa, szenved\u00e9ssel \u00e9s f\u00e9lelemmel teli \u00e9ven.<\/p>\r\n
Eg\u00e9sz csepp gyerekkoromt\u00f3l tudtam, hogy az \u00e9let nem lehet ennyi. Nem lehet annyi, amit a feln\u0151ttekn\u00e9l l\u00e1tok. K\u00e9rd\u00e9seim voltak. Olyan k\u00e9rd\u00e9sek, amire a k\u00f6rnyezetem nem tudott v\u00e1laszolni. Ezek a k\u00e9rd\u00e9sek mozogtak bennem, mindig. Keresve magamban a v\u00e1laszt, n\u00e9ztem \u00e9rtetlen\u00fcl a vil\u00e1gra. Majd ahogy feln\u0151ttem, j\u00f6ttek a lehet\u0151s\u00e9gek. Emberek, akik k\u00f6nyveket adtak a kezembe. Egyik hozta a m\u00e1sikat, j\u00f6ttek meg\u00e9rt\u00e9sek, j\u00f6ttek meg nem \u00e9rt\u00e9sek. Min\u00e9l t\u00f6bbet olvastam, ann\u00e1l kev\u00e9sb\u00e9 \u00e9rtettem, mi\u00e9rt \u00e9l\u00fcnk ilyen but\u00e1n. Folyton k\u00e9rdeztem. De kev\u00e9s igazi v\u00e1lasz volt.<\/p>\r\n
Egyre jobban elszepar\u00e1l\u00f3dtam, \u00e9s b\u00e1r rengeteg ember vett k\u00f6r\u00fcl, \u00e9n egyre mag\u00e1nyosabb lettem. A lelki elszepar\u00e1l\u00f3d\u00e1st k\u00f6vette a fizikai vil\u00e1gban val\u00f3 elk\u00fcl\u00f6n\u00fcl\u00e9s. Egyre kisebb lett a t\u00e9r k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, \u00e9s bennem. Rettenetesen f\u00e9ltem. Olyan f\u00e9lelem volt ez, mely m\u00e1r az \u0151r\u00fclettel hat\u00e1ros. \u00cdgy visszan\u00e9zve, tal\u00e1n voltak is olyan pontok benne, amikor \u00e1tl\u00e9ptem a hat\u00e1rt. Sokan \u00edrnak a l\u00e9lek s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1j\u00e1r\u00f3l. Amikor egy spiritu\u00e1lisan elk\u00f6telezett ember, aki komolyan veszi a fejl\u0151d\u00e9s\u00e9t, semmi nem t\u00e1ntor\u00edthatja el ett\u0151l, olyan m\u00e9lyrehat\u00f3 \u00e9lm\u00e9nyeket tapasztal meg, ami v\u00e9get vet az addig \u00e9let\u00e9nek. Minden r\u00e9szlet\u00e9nek. Egy teljesen m\u00e1s, \u00faj min\u0151s\u00e9gben folytatja ezt. Itt lesz\u00e1mol az eg\u00f3val. \u00c9n itt harcoltam. Nem az eg\u00f3mmal. Az eg\u00f3m harcolt. Ez nem a l\u00e9lek s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1ja volt. Csakis az elm\u00e9m\u00e9.<\/p>\r\n
A l\u00e9lek s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1j\u00e1n Isten ut\u00e1nad ny\u00fal. Ott van veled \u00e9s megtart. Ha let\u00e9rdelt\u00e9l. Amikor m\u00e1r annyira f\u00e1j, hogy mindent odaadsz. Az \u00f6sszes ragaszkod\u00e1sod, az \u00f6sszes j\u00f3t, az \u00f6sszes rosszat. Mindent. \u00c9n csak feladtam. Nem voltam el\u00e9g er\u0151s, hogy odaadjam.<\/p>\r\n
Valami t\u00f6rt\u00e9nt. Ott, akkor. \u00c9n pedig itt maradtam, egy orvos kitart\u00f3 k\u00fczdelm\u00e9nek eredm\u00e9nyek\u00e9nt. Mondhatn\u00e1m, hogy aj\u00e1nd\u00e9k Istent\u0151l. Mert szeret. Ez \u00edgy is van, de ez t\u00f6bb ann\u00e1l. Ez egy lecke. R\u00e9sze annak a feladatnak, amit v\u00e1llaltam. Sok \u00e9v telt el az\u00f3ta. M\u00e9g t\u00f6bb \u00f6nismeretet tanultam, m\u00e9g t\u00f6bb mindent olvastam. Fejl\u0151dtem. De az igazi meg\u00e9rt\u00e9s m\u00e9g mindig nem j\u00f6tt el. Nem j\u00f6tt el, mert elz\u00e1rtam magam a forr\u00e1st\u00f3l. Az\u00f3ta vezekelek. K\u00e9rem a lelkemet, hogy bocs\u00e1sson meg nekem. \u00dajra \u00e9s \u00fajra helyet k\u00edn\u00e1lok neki az \u00e9letemben. Sokszor elbukom. Az ad er\u0151t, hogy \u00fajra \u00e9s \u00fajra fel\u00e1lljak, ami akkor t\u00f6rt\u00e9nt. K\u00e9sz\u00fcl\u00f6k. K\u00e9sz\u00fcl\u00f6k, arra, hogy k\u00e9szen \u00e1lljak, ha \u00fajra elj\u00f6n a s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszaka. Ne \u0151r\u00fcljek bele, \u00e9s ne adjam fel. V\u00e1rom, hogy \u00fajra elj\u00f6jj\u00f6n. K\u00e9rem a Mindens\u00e9get, hogy adja meg nekem m\u00e9g egyszer.<\/p>\r\n
\"M\u00e9lyrehat\u00f3 tudati moccan\u00e1sok, melyek kibogozz\u00e1k eg\u00f3nk kuszas\u00e1gait, olyan tapasztalatok, melyek a sz\u00f3 szoros \u00e9rtelm\u00e9ben vagy k\u00e9pletesen t\u00e9rdre k\u00e9nyszer\u00edtenek \u00e9s egy l\u00e1tsz\u00f3lagos sz\u00e9thull\u00e1sba sodornak minket, hogy azt\u00e1n azut\u00e1n a tudat egy magasabb szintj\u00e9n v\u00e1ljunk \u00fajra csorb\u00edtatlan eg\u00e9ssz\u00e9 \u2013 ezek a l\u00e9lek s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1i.\"<\/em><\/strong><\/p>\r\n Mi\u00e9rt \u00edrok most err\u0151l? Mert az energi\u00e1k t\u00e1mogatj\u00e1k most a gy\u00f3gyul\u00e1st. Az emberi \u00e9let a legnagyobb \u00e9rt\u00e9k. Eldobni b\u0171n. Nem szabad eljutni arra a pontra, ahol \u00e9n j\u00e1rtam. \u00d3vni \u00e9s vigy\u00e1zni kell r\u00e1, mert sokkal magasabb c\u00e9lokat szolg\u00e1l, mint amit a tudatunkkal fel tudunk fogni. Kell tal\u00e1lni valami kapaszkod\u00f3t a s\u00f6t\u00e9t percekben, \u00f3r\u00e1kban. Istent. A Mindens\u00e9get. A vil\u00e1g gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9g\u00e9t. Addig kell megkapaszkodni m\u00edg, van er\u0151nk. Addig kell \u00e9szre venni, hogy mennyire semmik az ez \u00e9leti gondjaink az \u00f6r\u00f6kl\u00e9thez k\u00e9pest, m\u00edg nem k\u00e9s\u0151. \u00c9n m\u00e1r tudom, \u00e9s l\u00e1tom ezt. Van, hogy elbukom most is, de a legt\u00f6bbsz\u00f6r, m\u00e1r nem engedem meg magamnak, hogy olyan dolgok miatt legyek szomor\u00fa, aminek semmi k\u00f6ze a val\u00f3s\u00e1ghoz. \u00c9n ezt adhatom oda neked. Elmondhatom, megmutathatom. Elmes\u00e9ltem most neked a legf\u00e1jdalmasabb t\u00f6rt\u00e9netemet, hogy meg\u00e9rthesd, hogy megl\u00e1thasd. L\u00e1sd meg, hogy az, ami \u00e9ppen f\u00e1jdalmat okoz neked, ami elszomor\u00edt, semmi ahhoz k\u00e9pest, amikor h\u00e1tra l\u00e9p a l\u00e9lek.<\/p>\r\n \u00d6lel\u00e9ssel <3\u00a0<\/p>\r\n Csilla<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/paperwork.cafeblog.hu\/files\/2016\/04\/fractal-969525_1280-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}