1.0PaperWorkRoomhttps://paperwork.cafeblog.huAdminhttps://paperwork.cafeblog.hu/author/jakuscsillagmail-com/<p>Telik az idő. Lassan. Nagyon lassan.</p> <p>Képek. Hangok. Illatok. Kúsznak elő szívem, lelkem, agyam rejtekéből, hogy egy kicsit velem legyenek, majd elillanjanak a semmibe. Ez történik folyamatosan.</p> <p>Újra és újra megjelennek. Emlékszem. Hagyom, hogy történjen minden velem. A képek átmosódnak rajtam, hogy egyre halványabban tűnjenek fel újra.</p> <p>Közben működik a pillangó hatás. Ahogy megrebegtette kis szárnyait életem egy területén, a rezgések tovább gördültek, és mindent megingattak.</p> <p>Most ropog, remeg, repedezik minden körülöttem. Omlik a vakolat, néhol a fal is. Új képek jönnek elém. Ígéretekkel telik. Álmokat hozók. Lehetőségeket tartogatók. Kecsegtetők.</p> <p>Meglátjuk…</p> <p>Azt kérdezed, mi történik bennem? Merre változnak bennem a dolgok? Fáj e még? Várok e még s ha igen mire? Aki ismer, tudja. Ahogy jön a fájdalom, jön a védekezés, jön a düh bennem. Aztán ahogy jött, úgy megy is.</p> <p>Aki túléli velem a vihart, marad. Mert tudja, hogy a haragom, a dühöm mely a fájdalomból fakad, elmúlik. Annak, aki marad.  Viszont lezárul minden annak, aki elmegy. Nincs több ajtó. Nincs ablak. Még egy kis rés sem marad.</p> <p>Most nincs bennem semmi. Nem érzek sem dühöt, sem fájdalmat. Szomorúságot? Talán. A legnehezebb része már véget ért és még itt vagyok. Már maradok.</p> <p>Lassan tisztára mosódik bennem minden. Helyt adva mindannak, ami jön. Mindennek, ami jön és tiszta.</p> <p>Végtelenül szerencsés ember vagyok. Mert van, amibe kapaszkodhatok. Mert hihetetlen erő van bennem. Amiről hajlamos vagyok elfeledkezni, amikor itt a fájdalom. Szerencsés vagyok, mert olyan barátaim vannak, akikre minden körülmények között támaszkodhatom. Akik táplálják az erőm. Akik a legnagyobb szeretetük mellett is képesek arra, hogy rávilágítsanak a hibáimra.</p> <p>Végtelenül hálás vagyok nekik.</p> <p>Ahogy hálás vagyok azoknak is, akik mentek. Mert ők is tanítanak.</p> <p>Szerencsés vagyok a szüleimmel és a testvéreimmel is. Akik óvnak és megtartanak. Közben pedig olyan helyen élek, ahova mások csendes elvonulásokra járnak.</p> <p>Most csend van… Igazi kegyelem…</p> <p>Csend, ami mindent megmutat. Megmutatja mindazt, ami volt és mindazt, ami van. Ami maradt. Nincs semmi itt, ami a miénk. Emberek, tárgyak, érzések. Egy ideig itt vannak velünk, aztán tovább állnak. Láttatni engedik az anyagi világ csalókaságát, ideiglenességét.</p> <p>Szóval valahogy így vagyok most. Néha már elég bátor vagyok, hogy előre nézzek. Látom a lehetőségeket magam előtt. Kecsegtetők. Bátorítók. Van hova lépnem, ha lépnem kell. Lassan lépnem kell. Mert ez itt már nem én vagyok.</p> <p>Mennem kell. Tovább. Oda ahova indultam. Ahova mennem kell.</p> <p>Egész biztos vagyok benne, hogy a következő bejegyzésem már másról szól. A holnap már másról szól.</p> <p>Öleléssel <3 </p> <p>Csilla</p> <p style="text-align: center"><a href="https://paperwork.cafeblog.hu/files/2019/09/nik-macmillan-KgjcndVr7tU-unsplash.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-1040" src="https://paperwork.cafeblog.hu/files/2019/09/nik-macmillan-KgjcndVr7tU-unsplash-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></a></p> <p style="text-align: center">Photo by <a href="https://unsplash.com/@nikarthur?utm_source=unsplash&utm_medium=referral&utm_content=creditCopyText">Nik MacMillan</a> on <a href="https://unsplash.com/s/photos/peace?utm_source=unsplash&utm_medium=referral&utm_content=creditCopyText">Unsplash</a></p> <p> </p>richhttps://paperwork.cafeblog.hu/files/2019/09/nik-macmillan-KgjcndVr7tU-unsplash-150x150.jpg150150