A szìnekről

JOHANNES ITTEN: SZUBJEKTÍV SZÍNHANGZATOK

„1928-ban festőnövendékeim egyik osztályának harmonikus színakkordokat diktáltam. Zárt körfelületeket kellett festeniük belőlük tetszőleges nagyságú körszeletekkel. Akkor még nem közöltem velük a harmonikus színek definícióját. Körülbelül húszpercnyi munka után az osztályban nagy nyugtalanság támadt.

Megtudakoltam tőlük az okát, s ezt a választ kaptam: »Az a véleményünk, hogy a lediktált akkordok nem harmonikus színösszeállítások. Kellemetleneknek és diszharmonikusaknak érezzük őket.«

Azt válaszoltam: »Jó, fessen hát mindenki olyan akkordokat, amelyeket harmonikusnak és kellemesnek érez.«

Az osztály nyomban megnyugodott, és mindannyian azon igyekeztek, hogy bebizonyítsák, mekkorát tévedtem én a harmonikus színakkordjaimmal. 

Egy óra múlva azt mondtam, teregessék ki kész munkáikat a padlón. Tanítványaim, pusztán érzésükre hallgatva, mindannyian több hasonló akkordot festettek alapjukra. E lapok azonban mind nagyon különböztek egymástól. Tanítványaim csodálkozva állapították meg, hogy a harmonikus színakkordokrólmindegyiküknek egészen másféle elképzelése van. 

Hirtelen ötletnek engedve felvettem az egyik lapot, s megkérdeztem egy leányt:
»Maga festette ezeket az akkordokat?«
»lqen« – válaszolta.

Kiválasztottam egy második, harmadik és negyedik lapot, és mindegyiket odaadtam annak, aki készítette. Hangsúlyozni kívánom, hogy a lapok keletkezése közben be sem léptem a munkaterembe, nem tudhattam tehát, hogy melyiket ki festette. 

Tanítványaimnak most úgy kellett maguk elé tartaniuk lapjaikat, hogy egyszerre lehessen látni az arcukat és a színakkordokat. A kezdeti csudálkozást derültség követte, hiszen mindannyian észrevehették, hogy arcuk színbeli kifejezése különös módon megegyezik az általuk létrehozott színakkordokkal. 

Az izgalmas órát ezekkel a szavakkal fejeztem be: »Az, amit önök itt, külön-külön harmonikus színösszeállításokként kidolgoztak, az az egyes ember szubjektív érzése. Ezek a szubjektív színek.« 

Ezt az első kísérletet a következő években még nagyon sok további követte. 

(Ahhoz, hogy az efféle kísérletek sikerüljenek, a festési feladatokat végrehajtó személyeket először általánosságban érzékennyé kell tenni a színek iránt. Ha nem foglalkoztak már előzőleg is intenzíven a színek lehetőségeivel,ha nem küzdötték át magukat rajtuk a gyakorlatban, ecsettel és festékkel, akkor nem is juthatnak megbízható eredményekre.)”(Johannes Itten)

Forrás: © Johannes Itten – A színek művészete

Forrás: Stellium Asztropszichológia