Szavak, szavak, szavak. Gondolatok, megoldások, elméletek. Mind mást mond neked és nekem. Máshogy értelmez mondatokat a te elméd, és máshogy az enyém. Annyi mindent értek félre. Annyi mindent értek rosszul. De ezek is csak címkék. Elme szinten más címkével látunk el azonos történeteket.
Nem tudom kikerülni a csapdát másként, csak ha elengedem. Elengedem az azonosulást, mindazzal amit eddig építettem a létezésem köré. A Mindenség gyönyörű játékot játszik, bennem és benned. Egyek vagyunk, ami meg van benned, meg van bennem is. Ami belőlem hiányzik, az hiányzik belőled is. Most pedig ott mosolygunk, hogy felismerjük e egyszer egymást. A különbözőség szétválaszt. Elkülönülté tesz.
Vártam a pillanatot, amikor felismerem a játékot amit az elme által kezdtünk játszani. Talán csak úgy, szórakozásképp. Túl komolyan vettem ezt, teljesen azonossá tudtam válni a szereppel. Az én szerepem a szenvedőé volt. A gondolatok általi szenvedő. Minden annyira fontos és végletes volt.
Az egész élet arról szólt, hogy hogyan kell valakinek lenni. Cél kellett az életemnek. Sorsfeladat. Mindez persze elme szinten. Volt szándék hozzá, hol jól, hol kevésbé jól megfogalmazva. Voltak mindent elsöprő felismerések, majd voltak még annál is nagyobbak. Volt sok sok átszenvedett éjszaka, és nappal.
Most más van. Van szándék. Ami mindig is meg volt bennem. Van cél is, amiért születtem. Itt van bennem, kódolva, benne van minden lélegzetemben, és benne van minden szívdobbanásomban. Ha megfogalmazok elme szinten egy másik szándékot, akkor sem jutok vele máshová. Csak oda ami a szívembe van rejtve. Csak az út lesz más. Az egyik, az igazi, könnyű, és szeretetteli. Míg a másik olyan amilyenné tesszük. Agyból. Az enyémet felcímkéztem: szenvedéssel teli volt.
Bármikor úgy dönthetsz, hogy megváltoztatsz mindent. Nem számít a tegnapi önmagad, hisz azzal csak te azonosultál. Bármelyik percben dönthetsz úgy, hogy igaz valódat akarod élni. Csak el kell hozzá engedni minden azonosulást. Meg változik e vele a világod, tegnapról mára? Nem hiszem. Csak jön egy könnyű játék. Van ami nem működik a szavak szintjén. Ha lehozod ide, megváltozik és becsap téged. Van amit csak érezni lehet. Figyelni kell. Figyelni minden történetre. Meglátni benne amit a szavakon túl üzen. Talán ennyi a tudatosság.
Amikor elengedem az irányítást, és minden téves azonosulást. Elengedem azt amit az elme diktál. A sok félreértelmezést. Ez nem egy fatalista hozzáállás. Azt jelenti,vissza adom, a saját kezembe teszem le az életemet. A Mindenségnek adom vissza az irányítást, hogy az és úgy történhessen meg amiért jöttem.
Csak létezünk. Tapasztalunk. A történetek vannak. Önmagukban. Címkék nélkül. A történetek mögött pedig a létezés békéje van. Szabadság. A Mindenség szabadsága. Mert a Mindenség létezik itt, általad és általam. Benned és bennem.
Öleléssel <3
Csilla
Fotó forrás: Pinterest
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: