Figyelem a világot. Nagy a zaj. Egyre nagyobb. Ahogy nő kint a hangzavar, úgy leszek én egyre csendesebb belül. Nemrég még mindenhez hozzászóltam ami megérintett valamilyen módon. Megpróbáltam elmondani, mit gondolok az adott témáról, helyzetről, véleményről.
Ma már nem akarom elmondani. Nem akarok belefolyni a kis én-ek játszmáiba. Nem mindig könnyű megállni ezt. Van még, hogy eltévedek, és azt gondolom én látom mi történik a másikkal. Nekem szólnom kell neki, hogy nem jó az irány. Pedig nem így van. Mindenki saját jogon az aki. Mindenkiben Isten tapasztalja meg magát.
Miközben tudok mindent elméletben, mégis megérint ami körülöttem zajlik. Látom ahogy eddig stabilnak vélt kapcsolatok beborulnak. Látom ahogy emberek akikről nem gondoltam volna, beborulnak. Nem egy, nem kettő. Rengeteg. Látom, ahogy minden amiben eddig hittek már nem számít. Kapaszkodom a tudatosságomba, és nem teszek semmit. Nincsenek terveim. Se hosszú, se rövid távúak. Csak éberen figyelem ami jön. Ami megy. Csak Vagyok. Ezt gyakorolom a csendben. Olyan ez mint egy “magányos szatszang az Önvalómmal” és ez biztosítja számomra a békét.
A csend lett a társam. A csendben oldódom. Itt nem ér el a külvilágban zajló őrület. Azoknak aki hozzám kapcsolódnak mindig nyitva áll a szívem és a lelkem. Bárki bármikor jöhet. De nem változtatok erőszakkal az élet helyzetein. Most ennek van ideje, helye.
A lelki fejlődéshez azonban társulni kell. Nekem szerencsém van ebben, hogy sok olyan ember van körülöttem akivel tudok a lelki dolgokról beszélni. Szeretetteljes kapcsolatok. Amik mind a lelki fejlődésről szólnak. Ha te is úgy érzed, kiábrándultál már az anyagi világ kötelékeiből, témájából, béklyóiból, keresed a társakat a lelki témákban.
Én is itt vagyok neked mindig
Öleléssel <3
Csilla
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: