PaperWorkRoom

Ez csak rövid bejegyzés lesz, mert az imént szembejött velem egy megosztás a szabad akaratról. Ez is csak egy olyan szóösszetétel ma már, amit mindenre, bármire ráhúzunk. Használunk szavakat, anélkül, hogy a valódi lényegét tudnánk, felfognánk. Minél nagyobb jelentőségűnek érzünk egy szót, annál többször vesszük elő. Így dobálózunk a szeretet, hit, alázat szavakkal is. Itt… Tovább »

Tegnap délután tanácsadói csoportban voltam. A tanácsadói rendszer egyik feladata, hogy segítsen minket megközelíteni a lelki tanítómestert, ajánljon minket a lelki tanítómesternek, segít nekünk az úton, míg a lelki tanítómester elfogad. Ez egy hosszabb út, a különféle fogadalmak letétele és megtartása mellett, egy folyamat, amíg eljutunk az avatásig. De most nem erről szeretnék írni.  Beszélgettünk… Tovább »

Ígértem, hogy írok. Régen nem jelentkeztem, s azóta oly sok minden történt azt sem tudom, hol kezdjem. Krṣṇa völgy után sokáig nem találtam a helyem itt a nagyvárosban. Minden gondolatom Radhe-Syama körül forgott. Sok időt töltöttem magamban, és próbáltam elfogadni a helyzetem, hogy nem kell még ott lennem velük. Ez nem sikerült maradéktalanul. A nyár… Tovább »

Értékes emberi élet… Van egy sokszor használt fogalom a buddhizmusban, a Krisna-tudatban, a keleti filozófiákban: Értékes emberi élet. Sokszor hivatkoznak arra, hogy nem szabad elpazarolni egy értékes emberi életet. Valamiért ez a gondolat mélyen megragadt bennem és érteni véltem. De miért is annyira értékes az emberi élet? Onnantól kezdve, hogy egy lélek először találkozik az… Tovább »

Pénteken délután indultam. Hatalmas dugóval az M7-en hagytam el a várost. Ahogy róttam a kilométereket, úgy lettem egyre könnyebb. Jártam már a völgyben többször, különböző fesztiválokon, de így egyben 10 napot még sosem voltam. Amikor megláttam, hogy a Búcsú és a szakmai gyakorlat ennyire közel van egymáshoz, egyből kiírtam a szabadságom a munkahelyemen. Tudtam, hogy… Tovább »

Az idei év több szempontból is eltér a többitől. Sokat beszélgetek emberekkel és mások is megerősítenek abban, hogy rohannak a napok. Épp, hogy elkezdődött, és mindjárt vége. Alig kezdődött el a nyári szünet, és már majdnem a közepén járunk. Mindamellett, hogy ennyire felgyorsult az idő, az is érezhető, hogy folyamatosan kihívások elé állít sokunkat ez… Tovább »

A legutóbbi blog bejegyzésem bevezetője komoly aggodalmat keltet a barátaimban. Azóta is rengetegen írtok nekem, aggódtok értünk, szorítotok nekünk, gondoltok ránk, és imádkoztok értünk. El sem tudom mondani milyen fontos ez nekem, mennyire jól esik, ez tőletek. Sokan azt gondolják a Facebook felületes barátságokat hordoz, hogy elveszik vele a valódi kapcsolat. Most alaposan rácáfol erre…. Tovább »

Semmit nem irányítunk. Semmit nem birtokolunk. Semminek nem vagyunk az élvezői.  Reggel még önfeledten készültem fodrászhoz, készültem a hétvégére a fogadalom tételemre. Aztán minden megváltozott. Most itt ülök egy Münchenbe tartó buszon, szívem csupa aggodalom, hogy épségben haza hozzam, hogy ne legyen nagy a baj. Órákig tartó utazás. Lesz idő elmélkedni.  Amikor leesünk ide az… Tovább »

45… Nem szoktam elmélkedni a születésnapokon, túl azon, hogy hálát adok a szüleimnek, hogy lehetőséget adtak erre az életre. A mai nap egy kicsit más. 45. Azt hiszem, ez nagyjából a fele lehet annak, amit kiszabott rám az Isten. Lehet, majdnem pont annyi van előttem, mint mögöttem. Vajon, hogy gazdálkodtam az eddigiekkel? Mennyire voltam tudatos… Tovább »

Arra gondoltam most, hogy túl vagyok az első vizsgaidőszakon el is kezdhetnénk a közös tanulást. „Egész létünket a nemlét hangulata hatja át, mi azonban nem arra teremtődtünk, hogy szüntelenül a nemlét gondolata tartson minket rettegésben. Létünk örök, ám valamiképpen az asatba kerültünk. Asat az, ami nem létezik. Számtalan szenvedő ember közül csupán néhányat érdekli valódi… Tovább »