Olyan dolgok törtènnek bennem ès olyan gyorsan ami számomra felfoghatatlan èpp. Azt érzem, hogy túlcsordul a szívem. Adnàm, mondanám, megosztanám de mègis képtelen vagyok. Fülig érő mosoly az arcom, tele a kezem, mint mikor a gyermek viszi a csodáját a szülőhöz: Anya nèzd, Apa nézd. Megszólalok, mondanám és hallom a szavakat, nem az ami bennem van, nem az amit érzek. Kèptelen vagyok mèg szavakkal megfogni, képtelen vagyok tovàbbadni. Keresem az eszközt amivel megjeleníthetem azt ami a szavak szintjén nem működik. Be kell engedjelek a terembe. Nem kellenek a szavak. Csak ott kell lenned velem. Átélned velem. Tapasztalnod amit én, a csendben, a rajzban. Az alkotàsban. Vagy csak ülve a napfènyben. Van bennem egy èrzés. Egy érzès arról, hogy ezt odaadom neked. De ha ezt szavakba akarom önteni, még, beeeeng. Kipukkan a buborék.
Kép forrás: http://fc07.deviantart.net/fs71/i/2010/278/1/e/soap_bubble_3_by_bdx-d302pwn.jpg
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: