Minden írásom úgy születik, onnan, abból a nézőpontból ahol épp tartok. Abból a megértésből ami épp van bennem. Sok- sok hitrendszerem romboltam már le, mióta önismereti úton járok. Volt, hogy ez ijesztett engem. Hirtelen elvesztettem minden kapaszkodót, ami addig megtartott. Ma már tudom, hogy ez része a fejlődésnek. A mindenben megtalálható változás ott van bennem is. Nem szégyen. Nem kudarc. Ellenkezőleg.
Nagyon sokat tanultam tanítóimtól a szándékról. A szándék meghatározó. Mindig minden mögött ott a szándék. Ma már szinte mindig ez az első amire figyelek. Mi a szándékom nekem és mi a másiknak. Ha van egy őszinte tiszta szándékod, nagyot nem hibázhatsz, még akkor sem, ha nem tudod mit és hogyan csinálj. Ma már mindig, mindenben, minden mögött a szándékot keresem. Úgy lett ez a működés az életem része, hogy észre se vettem.
Van egy szándék ami már a kezdetek óta mozgat mindent. Minden önismereti útra lépés azzal kezdődik, hogy meg akarsz érteni valamit. Magadat, a másikat az életet. Sokan keresik az életfeladatukat. Aztán ha elkezded járni az önismereti utat, szépen húzogatod el a fátylakat és megláthatod a kezdetet. A tudat felakarja ismerni magát. Innen indul ki minden. Ez a legelső szándék. De ehhez szüksége van egy eszközre, egy tükörre. Hát ezek lennénk mi.
A tudat sok sok darabra tört, és a sok tudatáramlás különböző emberi életekhez kapcsolódik. Nincs ennek az áramlásnak identitása, de van folytonossága. Így mondja a buddhizmus. Azt hiszem. Mások ezt a folytonosságot nevezik léleknek. A tudatot nevezik Önvalónak is, vagy Istennek. Ez ami tapasztal életeken át. Egészen a végső pillanatig, ami a megvilágosodott tudatállapot. Amikor a tudat felismeri önmagát. Hát így értelmezem én most az első szándékot.
De itt a földi világban mi elkezdtünk identitást gyártani magunknak. Lett egy virtuális énünk az abszolút én helyett. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy újra és újra leszületünk ide a földi létbe, tapasztalni, újabb és újabb életekben. De azok nem mi vagyunk. A valóságban csak energiák vannak. Nincs semmi valóság alapja az identitásunknak. Hívjuk léleknek a tudatáramlást. A tudat/lélek az egyetlen valóság. Az egyetlen létező. Minden ami történik, ami megjelenik itt a világban a tudatból ered. A tudatért van.
Ezek fényében nem lehet nekünk életfeladatunk. Nagy cél amiért leszülettünk. Születésünknek karmikus okai vannak. Ahogy a következő élet karmikus okait teremtjük meg ebben az életben. De nem mi leszünk akik a következő életet éljük. A lényegiségünk viszont egy. Ennek a lényegiségnek, ennek a tudatáramlásnak ennek a léleknek van szándéka, célja, feladata. A mi dolgunk annyi, hogy felismerjük ezt, és teret adjunk neki végre. Teret a léleknek, a tudatnak, hogy tapasztalhasson.
Ehhez semmi másra nincs szükség csak belső csendre. Amikor megpróbálunk fogalmakat alkotni a valóságról, mint én most ebben az írásban, akkor elvonatkoztatunk a valóságtól. De a valóság konkrét. Szavakkal nem leírható. Így nem lehet a szavak szintjén beszélni, írni de még csak gondolkodni sem erről. Minden gondolat ami megszületik bennünk az a lélek/Önvaló/tudat/ és a virtuális én közé ékelődik. Nem tudjuk megtapasztalni, csak a csendben. Nem tudjuk szavakkal leírni, módszerekkel elérni. Csak megtapasztalni. Hát most én arra biztatlak téged is, hogy kezd el tisztítani a képet. Húzd le szép lassan a fátylakat. Adj teret a léleknek/az önvalónak, válj eggyé vele. Itt találsz mindent. Az egyetlen létezőt. A csendben.
Boldog tapasztalásokat kívánok neked
Öleléssel <3
Csilla
fotóforrás: Pinterest
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: