Vannak olyan áldott pillanatok, amikor minden képkocka a helyére kerül. Nem attól, hogy annyit gondolkozol rajta, egyszerűen csak megtörténik. Lehet pont olvasol valamit, de az is lehet, hogy egyszerűen így ébredsz reggel.
Ezek igazi megértések. Lehet tudtad már régebben is. De valami változott és te máshogy folytattad. Sokan sokféleképpen írják, mondják el, hogy miért is vagyunk itt a földi létben. Sokan írnak, beszélnek, a megvilágosodásról, az oda vezető útról. Arról, mit és hogyan kell tenni. Milyen gyakorlatokat kell végezni, hogy megtörténhessen. De vajon meg kell világosodnunk? Nem vagyunk e most is abban az állapotban?
Nem tudhatjuk meg, ha várunk, hogy elolvasunk és megtanulunk még valami új dolgot, mert valami még hiányzik. Nem tudhatjuk meg ha az elmén keresztül akarjuk felfedezni.
Azt mondják, Te is Isten vagy, azt is mondják mindenki Egy. A szellem Egy. Vajon mit jelent ez?
A Szellem tapasztalni akar, olyat amit csak itt a duális világban tud, olyat amit csak rajtad és rajtam keresztül tud megtapasztalni. Csak itt, és csak most. Ezért a Szellem, vagy ha akarod Isten, egy része leszületett ide, a földi létbe. Ez a része vagy Istennek. Te vagy, és én is vagyok. Isten jogán. Minden ami valaha történt veled, és minden ami valaha fog történni veled, azért lehetséges mert a Szellem tapasztalni akar általad. Egy eszköz vagy Isten kezében. Pontosan tudtad ezt amikor indultál. Tudtad és örömmel vállaltad. Nemes feladatot kaptál. Olyan feladatot, amit rajtad kívül senki nem végezhet el. Ahogy Te sem élheted mások életét, a tiédet sem élheti más helyetted.
Emlékezni kellene. Emlékezni arra, hogy miért is indultunk útra. De nem ezt tesszük.
Belekerültünk egy földi családba, és elkezdtünk élni különböző szerepeket. A szüleink gyermekei lettünk, testvérek lettünk, szerelmek és szerelmesek lettünk, férjek és feleségek, anyák és apák. Szépen másoltuk a családi mintákat, a társadalmi mintákat. Aztán újra történik valami, és minden értelmét veszti. Jönnek a kérdések sorban. De nincsenek válaszok.
Meg kell állni. Meg állni és mindent elengedni amit eddig tanultál, hittél, gondoltál. Nem kell semmit tenni. Nem kell a múltban botorkálva fájó sebeket tépkedni. Nem kell a jövőbe révülve álmodozni vagy félni. Az egyetlen hely ahol bármi megtörténhet és meg is történik az a jelen. Jelen kell lenni. El kell engedni, minden ragaszkodást, minden követelést, dühöt, fájdalmat és eszközzé kell válni. Minden ami eddig történt tapasztalás. Olyan tapasztalás aminek akkor helye volt és ideje. Ezután is tapasztalni fogunk. Csak már máshogy. Tudatosan. Nem csak megtörténnek velünk az események. Részt veszünk bennük.
Egyetlen egy feladat van, jelen lenni a pillanatban, és megélni azt amit a Szellem elhatározott. Még mielőtt megszülettünk volna. Ezt vállaltuk. Ezért vagyunk itt. Nem kell kitalálni, nem kell megfejteni. Nem kell magasztos életfeladatokon elmélkedni.
Ha így teszünk, újra és újra emlékeztetve magunkat isteni természetünkre, akkor lehetőségünk lesz élni isteni adottságainkkal is. Így élhetjük azt az életet, amiért jöttünk. Ez az életfeladatunk. Így válhatunk tudatos teremtőkké. Így tapasztalhatjuk meg a könyörületet önmagunkkal és mindenki mással szembe is, így létezhetünk a szeretet áramában. Így válunk alázatosokká. Így tanuljuk meg tisztelni ami van. Ami mindig volt, és mindig lesz. Újra és újra figyelmeztetni kell magunkat, amikor ebből a “megvilágosodott” állapotból kizökkenünk. Akkor meg kell állni, és vissza kell térni jelenbe.
Öleléssel
Csilla <3
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: