PaperWorkRoom

Az elmúlt időszak egy érzelmi hullámvasút volt, jó rész völgy menettel. Rengeteg minden jött fel, és itt tornyosult előttem. Sokáig nem tudtam velük mit kezdeni.  Volt valami beépített mechanizmus bennem, ami arra késztetett, hogy minden amivel szembe kell néznem, szégyen, és ezért ostorozni kell magam. Egy idő után már csak azt láttam, hogy mennyire nem… Tovább »

Gyermekként sokat álltam a szőnyeg szélén, megszeppenve, legörbülő szájjal, hogy már megint nem voltam elég jó, megint nem feleltem meg. Sírtam, hogy mutassák meg, hogy kell jónak lenni. A büntetés mindig szeretet megvonás volt.  Mikor felnőttem, megfogadtam, hogy soha többé senki nem állíthat a szőnyeg szélére.  De a minták makacs dolgok. Érdekes a kialalkulásuk. Mert… Tovább »

A földi életet mind úgy kezdjük, hogy rá bíznak minket a választott földi szüleinkre. A gyerekkori család sokáig meghatároz minket. Azok a minták amiket tőlük láttunk, azok a mantrák amiket ismételgettek nekünk, belénk olvad, a részünkké válik. Mi pedig így kezdjük el a felnőtt életet.  Nekem mindig azt mondták, tanulj, különben semmi nem lesz belőled…. Tovább »

Nagyon rég volt. Emlékszem. Emlékszem a történetedre már. Eddig nem értettem. Valamiért mégis rám bízták, hogy őrizzem az emléked. Mint egy terhet cipeltem eddig. Ahogy cipelték előttem a többiek. De én ezt a terhet most vissza adom, és arra kérlek vedd vissza tőlem. Elismerlek téged. Tisztelem a sorsod. Meghajlok előtte. Most már más az emlék…. Tovább »

Vannak olyan áldott pillanatok, amikor minden képkocka a helyére kerül. Nem attól, hogy annyit gondolkozol rajta, egyszerűen csak megtörténik. Lehet pont olvasol valamit, de az is lehet, hogy egyszerűen így ébredsz reggel.  Ezek igazi megértések. Lehet tudtad már régebben is. De valami változott és te máshogy folytattad. Sokan sokféleképpen írják, mondják el, hogy miért is… Tovább »

Olyan sok felismerésem volt már. Olyan rég járok az önismeret útján. Annyi mindent elolvastam, megismertem, megtanultam. Ha nagyon szigorú lennék azt mondhatnám az elmúlt 43 évemet kidobhatom az ablakon. De most nem ennek van itt az ideje. Nem büntetem magam tovább. Ma megláttam, hogy a nagy tudományom mit sem ér. Kiválóan tudom pusztítani magam vele…. Tovább »

A tegnapi nap bedarált. A mai délelőtt zokogással indult. Doboltak az elmémben a kérdések. Jöttek a szavak, és visszhangoztak sokáig. Mi tettél? Mi tettél? Mi volt az? Mikor? Hogy tehetted? Nem volt jogod!  Nem bizony. Nem volt jogod. Nem volt jogod, hogy bánts engem a szeretet nevében. Tegnap még felelősségre vontalak volna, hogy rád bíztak… Tovább »

Észre se vettem. Úgy történt meg. Egyszer csak üres lett minden. Elfogyott a lendület. Elfogyott az élet. Még csak szomorú se voltam. Fáradt voltam és féltem. Nem éreztem. Semmit nem éreztem. Hisz nincs bennem senki aki érezne. Én tettem ezt. Én tettem magammal. Hátat fordítottam az összes részemnek aki nem szolgálta azt amit én akarok…. Tovább »

Tegnap kaptam Anditól egy mondatot: “Én is Isten vagyok”. Persze mikor ezt meghallod, egyből mosolyogsz, vagy egyből elutasítod, ja persze, majd egyszer talán elhiszem, talán megértem. De nem hagyott nyugodni. Mikor hazamentem, olyan hőhullám jött rám, amit már nehezen bírtam ép ésszel. Felálltam ültő helyemből, és elkezdtem szitkozódni, hogy na ebből elég, ez vicc, 43… Tovább »

Sok minden történt mostanában. Volt két hét amikor teljesen bedaráltam magam. Beszűkült a tudat és képtelen voltam kilépni belőle. Állandóan ostoroztam magam. Olyan volt, mintha valamit még meg kellene tennem. Kerestem valamit. Valamit amit még nem ismertem fel, valamit amit még meg kellene fejlődnöm, hogy végre boldog lehessek. De nem találtam. Egyre mélyebbre süllyedtem elmém… Tovább »